A divatos kifejezéssé vált „poloskainvázió” alatt hazánkban leginkább két idegenhonos faj, a zöld színű vándorpoloska és a barnás ázsiai márványospoloska rohamos terjedését és egyre gyakoribbá váló tömeges megjelenését értjük. Előbbi természetes úton érkezhetett a Mediterráneumból a klímaváltozással számára egyre kedvezőbbé váló északi területek meghódítására. Magyarországon ma már szinte mindenütt megtalálható, sőt nemrég Szlovákiából is előkerült.
Gazdasági károkozása különösen zöldségfélékben – például paprika, paradicsom – egyre jelentősebb, de a lakosságot korántsem bosszantja annyira, mint a márványospoloska, amely az ősz folyamán nagy egyedszámban húzódik telelőre a lakásokba. Most, tavasszal pedig újra gyakran találkozhatunk velük: megköszönve a vendéglátást éppen „kifelé” tartanak táplálkozni és szaporodni.
Az ázsiai márványospoloska Kelet-Ázsiában őshonos, és „potyautasként”, különböző szállítmányokkal juthatott el eredeti élőhelyéről távoli régiókba, illetve terjedhet ma is nagy távolságokra úgy Amerikában, mint az európai kontinensen. Hazánkban 2013 őszén találták meg az első példányait.
A városok jelentik a bázisukat
Tavaly ősszel a Szent István Egyetem Rovartani Tanszékének kutatói – a lakosság segítőkész közreműködésével – elkészítették Magyarország első, tudományos alapon összeállított „poloskatérképét” kifejezetten erre a fajra vonatkozóan. E szerint nagyobb településeken sokfelé már tömeges előfordulású, és minden megyében jelen van, a legtöbb észlelés Budapestről és a környező településekről érkezett, nem véletlenül:
A városok közlekedési és kereskedelmi csomópontok is egyben, ezért ezek számítanak az »invázió« kiindulópontjainak, és az áruszállítás révén állandó utánpótlási bázisnak is
– mondja a 24.hu-nak Dr. Vétek Gábor, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Rovartani Tanszékének docense.
A városi környezet a márványospoloska számára élőhelynek sem utolsó, hiszen változatos és bőséges táplálék áll rendelkezésre, egyben kiváló, védett zugokat biztosít télire. A márványospoloskák egyedszámának alakulásáról nem lehet biztosat mondani, a szakértő úgy fogalmaz: a faj stabilan megtelepedett Magyarországon, a környezeti feltételek ideálisnak mondhatók számára.
Horrormódszer tarthatja őket kordában
Mindkét idegenhonos poloskafaj jelentős károkat okoz. Hazánkban korábbi érkezése és vélhetően jelenleg még nagyobb elterjedtsége okán gazdasági szempontból egyelőre a vándorpoloska problémásabb, de egyre több helyről érkeznek hírek a márványospoloska okozta pusztításról is. Növényi nedvek szívogatásával, főleg a termésből szerzik táplálékukat, amely során a legkülönfélébb növényeken telepednek meg.
Az ázsiai márványospoloska terítékén szerepel például a paprika, a paradicsom, a bab, az alma, a körte, az őszibarack, a szőlő, de a kukorica is, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Nem csak a kiskertek tulajdonosainak kell velük megküzdeniük, hanem – ami ennél jóval fontosabb – a professzionális növénytermesztésben is súlyos veszélyt jelentenek.
A közismert, széles hatásspektrumú rovarölő szerek többnyire hatékonyak, de azok használata egyrészt számos más, akár hasznos rovarra is veszélyes lehet. Másrészt meggondolatlan és szakszerűtlen alkalmazásuk a betakarítás előtt álló zöldségen, gyümölcsön humán-egészségügyi kockázatot rejthet.
Többször írtunk már arról itt, a 24.hu-n is, hogy vélhetően a leghatékonyabb és legbiztonságosabb megoldás az lenne, ha valamely természetes ellenségük jelenne meg a térségben – az őshonos fajok ugyanis egyelőre nem képesek a népességüket hatékonyan korlátozni. Leginkább olyan parazitoid (gyilkos élősködő) rovarok lehetnének segítségünkre, mint egyes fürkészdarazsak, amelyek petéiket a poloskák tojásaiba rakják. A kikelő lárvák aztán felfalják, elpusztítják a gazdaszervezetet még mielőtt az kikelne a tojásból.
A szamurájdarázs megérkezett
Emberi beavatkozás esetén a biológiai ágensek felhasználását hosszú kutatómunkának és alapos vizsgálatoknak kell megelőznie: előzetesen értékelni kell a „biológiai fegyver” szabadon engedésének lehetőségét. Szerencsés esetben sikerül találni olyan szervezetet, amely halálos a megcélzott kártevőre, de nem jelent veszélyt az őshonos fajokra.
A kutatás jó ideje egy petefürkész parazitoid fajra, a milliméteres nagyságú szamurájdarázsra fókuszál, amely a márványospoloskával közös őshazájában a poloska tojásaiba helyezi saját petéit. Az apró darázs az emberre veszélytelen, ám akár 50-90 százalékos eredménnyel is gyérítheti a poloskapopulációt
– fogalmaz a szakember.
A legújabb hírek szerint pedig úgy fest, a természet megelőzte a tudósokat. Pontosabban a nemzetközi kereskedelem, mert a nemrég Svájc és Olaszország térségében azonosított szamurájdarazsakat minden bizonnyal valamely távol-keleti szállítmánnyal hurcolták be véletlenül.
Jól érezné magát Magyarországon
A laikus lelkesedését Vétek Gábor azonban némileg lehűti, mert a darazsak megjelenése nem jelenti azt, hogy holnaptól kezünkben a szuperfegyver, és azért az éremnek itt is két oldala van, menjünk sorban.
Először is várhatóan még időbe telik, hogy ezek a kis darazsak elérjék hazánkat – igaz, ahogy a poloskát, úgy akár ezt is behurcolhatja az ember egy-egy új területre, amely felgyorsíthatja a faj térhódítását. Egyes tudományos előrejelzések szerint egyébként hosszabb távon a kontinensünkön való széleskörű elterjedésére jó esély van, és Magyarország környezeti feltételei is alkalmasak e hasznos szervezet megtelepedésére.
Másodszor az örömöt kissé árnyalhatja az a tény, hogy bár mezőgazdasági értelemben vagy a lakosság számára ugyan örömteli lenne a darázs érkezése, de a természetmegőrzés szempontjából nézve jó, ha tudjuk: a szamurájdarázs nemcsak a márványospoloska, hanem más poloskafajok tojásait is képes parazitálni, amelynek ökológiai következményeit jelenleg nem lehet megjósolni.
Kiemelt kép:Alpsdake / Wikipedia
