A magyar középkor nincs híján trónviszály szította testvérháborúknak, ármánynak és cselszövésnek, az azonban párját ritkította, hogy valaki a törvényes magyar király életére törjön. Persze léteznek összeesküvés-elméletek, „gyanús” körülmények egy-egy uralkodónk halálával kapcsolatban, de az alattvalók ódzkodtak kezet emelni a férfira, aki a Szent Koronát viselte fején.
Az egyik legismertebb kivétel Zách Felicián: 1330. április 17-én kivont karddal rontott az épp ebédjét fogyasztó királyi családra. Indítéka máig rejtély, feltehetően több tényező hatására, elkeseredésében vetemedett a korban egyik legfőbb bűnnek minősülő tettig.
Egy darabig jól helyezkedett
Az utolsó Árpád-házi király halála utáni zavaros időkben Feliciánt Csák Máté oldalán találjuk, elkötelezetten harcolt Károly Róbert országegyesítő törekvésével szemben, vitézül pusztította a király és híveinek birtokait. Szép karriert futott be az oligarcha udvarában, személyesen vett részt például Máté úr és Gentilis pápai legátus 1308-as találkozóján.
Valódi tényező lehetett, mert a király 1315-ben megkísérelte maga mellé állítani – eredménytelenül, mire Károly Róbert megfosztotta őt minden birtokától. Ez hatott, három év múlva Zách Felicián már az uralkodó hűségén volt, új uradalmakat, 1326-ban Sempte várnagyi tisztségét is megkapta. Gyors karriert futott be, szabad bejárása volt a visegrádi királyi palotába, Klára nevű lánya pedig felvételt nyert a királyné udvarhölgyei közé.
Csillaga viszont nemsokára leáldozott. Ahogy az uralkodó leverte a kiskirályokat, egyre inkább megszilárdította hatalmát, már nem volt szüksége olyanokra a környezetében, akiknek hűségéről nem lehetett meggyőződve. Érthető módon ilyen ember volt Zách Felicián is, akitől az 1320-as évek végén visszavette Semptét, és több címétől megfosztotta.
Levágta a királynő négy ujját
A Képes Krónika tudósítása szerint 1330. április 17-én, húsvét utáni szerdán a király, a királyné valamint a két herceg, Lajos és Endre épp ebédelt a visegrádi vár alatti házban. Egyszer csak Felicián, az akkor már deresedő halántékú nemes odalépett az asztalhoz:
…kirántotta éles kardját, és a veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat.
Károly Róbert jobb kezét könnyebben megsebezte, a királyné jobb kezének négy ujját viszont lecsapta. Rátámadt a fiúkra is, két nevelőjük élete árán mentette meg őket, mindketten halálos sebet kaptak,míg a királyfiak és az őrjöngő Zách Felícián közé vetették magukat. Végül a királyné alétekfogója, Sándor fia János:
… úgy rohant Felíciánra, mint valami vérengző fenevadra: csákányával keményen nyaka és lapockája közé csapott, átvágta és leterítette; most az ajtókon mindenünnen benyomuló királyi bajvívó vitézek rémes kardjaikkal ízenként vagdalták össze a nyomorultat, és összekaszabolták, mint egy szörnyeteget.
Harmadíziglen
A merénylő fejét Budára küldték, kezeit, lábait más-más városokba, de ez nem volt elég. A legbefolyásosabb országnagyok részvételével bíróság ült össze az ügyben, a május 15-én meghozott ítélet pedig harmadíziglen állt bosszút Felicián családján. Rettenetes példát statuáltak.
Egyetlen fiát és hű szolgáját ló után kötve halálra vonszolták, nagyobbik lányát lefejezték, annak férjét élete végéig börtönbe zárták. Gyermekeiket, Felicián unokáit száműzték, a rodoszi lovagokhoz küldték. Emellett „sok Felícián nemzetségbeli nemest lemészároltak”.
A kisebbik lányát, Klárát – aki mint említettük a királynő udvarhölgye volt – megkínozták és megalázták. Ismét a krónikát idézzük:
Kivonszolták a királyi udvarban levő Klára nevű, gyönyörű szűz leányát is, orrát, ajkát oly kegyetlen elmetélték, hogy csak fogai látszottak; két kezéről is levágták nyolc ujját, hogy csak hüvelykei maradtak, félholtan utcaszerte több városban lóháton hurcolták, és a szerencsétlent ilyen kiáltásra kényszerítették: »Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!«
Hirtelen felindulásból tehette
Egyes beszámolók azt állítják, a férfi Klára lányán esett sértést akarta megtorolni, akit állítólag a királyné testvére, Kázmér herceg becstelenített meg. A történet ismerős lehet más Bánk bántól, és bár meglehetősen regényes, de nem valószínű. Meglehet, hogy Felicián kegyvesztettsége miatt próbált bosszút állni, ez elég elfogadható magyarázatnak hangzik.
Felmerült még, hogy az elnyomott oligarchák eszköze lehetett, akik mintegy utolsó „lázadásként” a király életére törtek, elkövetőnek pedig adta magát a palotába bejáratos, ugyanakkor haraggal és sértődéssel teli ember. A kivitelezés módja viszont rendkívül amatőr, a harcedzett vitéz mintha csak egy suhanc tapasztalatlanságával vagdalkozott volna.
Meglehet, Zách Felícián tényleg valamely összeesküvés tagja volt, tele keserűséggel, esetleg jócskán a pohár fenekére nézve hirtelen felindulásból, az esetleges tervekre fittyet hányva támadt a királyra. Máskülönben érthetetlen, hogy vállalhatott ilyen kockázatot, hiszen nyilván tisztában volt a következményekkel, ha a Károly életben marad.
Kiemelt kép: Orlai Petrich Soma: Zách Felicián. Forrás: Wikipedia
