Szakértők egy csoportja ketamint és fülhallgatót adott 40 aligátornak, hogy felmérjék, miként érzékelhették a hangokat a dinoszauruszok – számol be a Motherboard. Lutz Kettler és Catherine Carr, a Müncheni Műszaki Egyetem munkatársai tanulmányukban azt írják, a kísérlettel azokat az idegsejti pályákat akarták vizsgálni, amelyekkel a hüllők a környezetükben lévő zajokat lokalizálják. Ezek az útvonalak rendkívül fontosak a gerincesek számára, és különösen fejlettek az éjszakai élőlényeknél, amelyek elsősorban a hangok alapján tájékozódnak.
A vizsgálat középpontjában az interaurális időkülönbség (ITD) nevű elképzelés állt, amely a hang fülekbe történő eljutása közti eltérést jelöli. Bár a különbség csak néhány mikromásodperces, így is nagyban befolyásolja a hangok forrásainak észlelését.
Kettlerék évek óta foglalkoznak az ITD folyamatával, különösen a hüllőknél és madaraknál. Mivel ezen állatok a dinoszauruszokkal állnak rokonságban, az ilyen vizsgálatok segíthetnek az őslények hangérzékelésének megismerésében is.
A kísérletben a szakértők a Rockefeller Vadrezervátum 40 mississippi aligátorjának adtak ketamint és dexmedetomidint, hogy lenyugtassák őket. Míg az állatok kábult állapotban voltak, fülhallgatókat helyeztek rájuk, és érzékelők segítségével felmérték idegi működésüket. Carr szerint olyan hangszínt használtak, amelyet az aligátorok is képesek meghallani.
Az eredmények alapján az agyszerkezetbeli különbségek ellenére az aligátorok a madarakhoz hasonló módon lokalizálják a hangokat, ez pedig azt jelenti, hogy a dinoszauruszoknál is ilyen módon történhetett a zajforrások helyének meghatározása.
Kiemelt fotó: iStock
