Tudomány

El sem hinné, mi kell egy bomba 11-eshez

A vb-döntőt játszó csapatokat fáradtság, kialvatlanság jellemzi, de egyiküknek sem lejt a hazai pálya. Mert az tényleg lejt, fizikailag is. Minden agyban dől el, főleg a büntetőrúgás sikere. Néhány gondolat a döntőről a tudomány szemüvegén keresztül.

Vasárnap este Horvátország vagy Franciaország válogatottja világbajnok lesz. A fináléban maradt csapatok már több mint egy hónapja Oroszországban vannak, időzónákon keresztül utaztak be óriási távolságokat Kalinyingrádtól Jekatyerinburgig, Szentpétervártól Szocsiig.

A két csapat 6-6 mérkőzésen van túl, adja magát a kérdés, milyen állapotban állhat pályára élete legnagyobb napján ez a 22 játékos?

Vendégnek lenni szörnyű

Az oroszok „rég” kiestek, mégis az otthoniaktól kell indítanunk:

Legyen szó bármilyen sportágról, világversenyeken mindig a hazaiak vannak előnyben és nemcsak a közönség lelkesítése miatt, ami pszichikálisan hat, hanem fizikailag is nekik lejt a pálya. Erről itt most nyilvánvalóan nincs szó, mindkét csapat a »vendégegyüttes« átkát nyögi

– mondja a 24.hu-nak Szász Máté biológus, a Scitec Nutrition szakértője.

És ez a lényeg. Kezdjük az időeltolódással járó fáradtsággal, kialvatlansággal, idegi kimerültséggel, amit megfelelő magyar szó híján jetlagnak nevezünk. Az Oroszországba érkezés egy dolog, a stadionok közti utazás miatt a vb ideje alatt is lehetett benne részük a csapatoknak. Alkat kérdése, ki mennyi idő után szokja meg az új ritmust, de egyesek akár hetekig nem tudnak átállni.

Valahogy úgy képzeljük el az egészet, hogy alvás közben az agy – mint egy ostromlott vár védői két roham között – bizonyos fehérjék termelésével igyekszik magát regenerálni, „újjáépíteni”. Az alváshiány vagy az elégtelen alvás gátolja e fehérjegyártási folyamatot, ez pedig igen káros:

kétórányi nemalvás már meglátszik a sportoló teljesítményén, 3-4 óra pedig olyan hatással van, mintha alkoholt ivott volna.

Fotó: Alexander Hassenstein/Getty Images

Ellenséges baktériumok

Laikusként nem is gondolnánk rá, hogy az immunrendszer milyen támadásnak van kitéve „külföldön”. Ellenállóképességünk, egészségünk egyik legfontosabb alapja köztudottan a bélflóra, amelyet számtalan törzsbe tartozó baktériumok milliárdjai és milliárdjai építenek fel.

Ha más a víz, az ételek, a környezet, már a mikrobák összetétele is változik, ami az ott élőknek semmiféle problémát nem okoz, de idegenként érkezve sokszor nem lehet zökkenőmentesen hozzájuk szokni.

Az új, szokatlan mikroflóra »támadása« felsőlégúti és bélrendszeri problémákat okozhat. Nem kell köznapi értelemben vett fertőzésre gondolnunk, konkrét tünetek jelentkezése nélkül is levertség, dekoncentráltság jelentkezhet

– fogalmaz a biológus.

Ezt a sportolók általában már az utazás előtt megkezdett széles spektrumú probiotikumok adagolásával próbálják megelőzni. Persze ezek mind olyan problémák, amelyek mindegyikünket érintenek, de ha élsportról van szó, néhány tized százalékos formavesztés is a győzelemtől vett búcsút jelentheti.

Kifulladásig

Ennyit a távoli helyszínről. Ami tovább rontja a teljesítményt az logikusan a fáradtság, Szász Máté itt is megdöbbentő adatokat mond. Erőteljes, komoly sprintek egy perc alatt vesznek ki annyi energiát az emberből, mint 2-3 óra edzés, és az élsportolók elképesztő módon ki tudják magukat csavarni.

Intenzív mozgással, esetünkben sprintekkel egy 80-85 kilós sportoló, ha mindent belead, másfél óra alatt képes lenullázni szervezete szénhidráttartalékait. Erre az átlagember képtelen – nem a másfél órára, hanem hogy egyáltalán teljesen felélje teste energiakészleteit.

A regenerálódás alapesetben is 72 óra, amire egy világversenyen lássuk be, nem mindig jut idő. Itt lép közbe minden esetben a háttércsapat, amely a megfelelő –  és nyilvánvalóan engedélyezett –  anyagokkal, úgy mint például keratin, szénhidrátok, vitaminok segítségével ezt az időt képes lerövidíteni. A fizikai, idegrendszeri, immunulógiai, hormonális kimerülés megfelelő szakmai háttérrel kivédhető, és a focistáknál el lehet érni, hogy minden megpróbáltatás ellenére csúcsformában legyenek a vasárnapi döntőn. Vagy legalábbis annak közelében.

Fotó: Matthias Hangst/Getty Images

Minden agyban dől el

Számos érdekes élettani folyamat áll még a háttérben egy ilyen világbajnokság szórásában, de maradjunk a számunkra legérdekesebbnél: a 11-es rúgásnál. Néző és focista szempontjából is a legidegörlőbb percek ezek, főleg ha végül itt dől el a vége.

Látjuk, amint a tizenegyeshez készülő játékos apró mozdulatokat indít majd megáll, »behintáztatja magát«, ahogy a súlyemelő is leguggol, megfogja a rudat, majd felfelé néz és vár. Kőkemény agymunka ez, a következő mozzanatokat modellezi magában

– magyarázza Szász Máté.

Az agy ilyenkor megtervezi a mozgássort, persze nem úgy, ahogy mi eldöntjük, hogy bevásárlás előtt beugrunk a postára, hazafelé pedig megnézzük a levélszekrényt is. Nem külön-külön mozdulatokat, hanem korábbi modulokat idéz fel: mintha egy katalógusból választanánk, melyik termékhez van épp most kedvünk.

Komplex idegrendszeri folyamatról van szó: egyetlen büntető rúgásakor a focista 300 modulból építi fel mozgását, ami nem lehet tudatos.

Ezerszer és tízezerszer begyakorolt modulokat kell a memóriájából előhívnia elképesztő pontossággal, bukás és gól között milliméterek dönthetnek.

Kiemelt képünkön: Danijel Subasic horvát kapus kivédi az orosz Fjodor Szmolov lövését az Oroszország – Horvátország mérkőzés hosszabbítását követő büntetőpárbajban. Fotó: MTI/AP/Rebecca Blackwell

Ajánlott videó

Olvasói sztorik