Caesar halála után polgárháborúk szakították szét a korábban egységes és erős Római Birodalmat. A Kr. e. 44-től Kr. e. 30-ig tartó időszak igencsak megviselte az országot, Octavius és Marcus Antonius viszálykodása komoly belső ellentéteket hozott felszínre. támadta a másik kompetenciáját, származását, kegyetlennek vagy éppen gyengének titulálta az ellenfelet, és azzal gyanúsította, hogy míg a birodalom egyre szegényedik, a másik szükségtelen luxusban él, és csak úgy szórja a sestertiusokat mindenféle földi jóra. Mondhatnánk, hogy Octavius és Marcus Antonius is komoly propagandát folytatott, hogy megszerezze a nép támogatását ellenfelével szemben – a történészek pedig egyetértenének, hiszen a Caesar halála utáni polgárháborúkat az ókori propaganda egyik fontos állomásának tekintik.
ÉSZÉRVEK NÉLKÜL, ÉRZELMEKKEL
A propagandát ugyanis valahogy úgy lehet meghatározni, hogy olyan, valós vagy valótlan információk terjesztése, amelyek célja az emberek befolyásolása, méghozzá általában érzelmi, és nem racionális alapon. A propaganda rengeteg különböző eszközt használ arra, hogy céljait a befolyásolás eszközével elérje, és Éppen ezért a propagandát használó személyek vagy intézmények gyakran nem riadnak vissza a félig igaz, vagy teljesen valótlan állítások felhasználásától, vagy attól, hogy az ellenvéleményt teljesen kizárják a vitából.
2500 ÉVES AZ ELSŐ PROPAGANDAÜZENET
A legrégebbi propagandatermék a Kr. e. 520-ban elkészült behisztuni felirat, amely Iránban található, és I. Dareiosz perzsa király tizenkilenc győzelmét mutatja be az érdeklődőnek. A 100 méter magas sziklafalon kifaragott dombormű valóságtartalmából valószínűleg gyököt kell vonni, célja pedig az volt, hogy elnyerje az arra járók támogatását. I. Dareiosz „óriási” győzelmeivel kérkedett így.
A 20. századig a propaganda szónak nem volt olyan negatív kicsengése, mint amilyen most van. Eredetileg semleges érzelmi töltettel rendelkezett, és leginkább új művészeti ágak, technológiai újdonságok népszerűsítésére használták.
Jó példa erre, hogy a reformáció idején például a propaganda sokat segített a nyomtatás elterjedésében.
Bizonyos tekintetben a politikai propaganda jóval nagyobb múltra tekint vissza, hiszen a hatalommal rendelkezők már a középkorban, kora újkorban is folytattak erőteljes negatív kampányokat, például az egyház az eretnekek ellen”
– mondta el a 24.hu-nak Rajnai Gergely, a Méltányosság politikaelemző központ elemzője.
„A modern politikai rendszerekben tömegmédia segítségével alkalmazott propaganda csírái Magyarországon már a 19. században megjelentek, ekkoriban már az újságok igen gyakran folytattak kemény lejárató kampányokat. Az első komoly propagandahadjárat, ahogy a Nyugat-Európában, Magyarországon is az I. világháborúval volt kapcsolatos, és komoly hatással bírt, hiszen az ország lakosságának többsége támogatta a háborút az első években” – mondta Rajnai.
HITLER, A PROFI PROPAGANDISTA
Adolf Hitler hírhedt könyve, az először 1925-ben kiadott Mein Kampf jórészt a propagandáról való nézeteiről szól. Hitler ugyanis meg volt győződve róla (és valószínűleg igaza is volt), hogy az antant első világháborús győzelméhez és a szövetséges hatalmak vereségéhez a brit háborús propaganda sikeressége nagyban hozzájárult.
Hogy a náci diktátor végül 1933-ban a német nép élére állhatott, azt nagyban köszönhette annak, hogy felismerte és kiaknázta a propagandában megbúvó lehetőséget:
Ugyanazon évben a náci Németországban létrejött az Információs és Propagandaminisztérium, amelynek élére Joseph Goebbelst nevezte ki. A kormányügynökség első számú célja a német kulturális és intellektuális élet centralizálása volt, ez pedig szinte mindent lefedett: kultúrát, médiát, tömegtájékoztatást, és azt is egyre nagyobb mértékben.
A propaganda fő fókusza maga Hitler volt, akit hősnek, rátermett vezérnek állítottak be.
A németek komolyan is gondolták a centralizációt: Talán a leghíresebb propagandafilmet is ekkoriban készítették el: Az akarat diadala az 1934-es náci pártkongresszusról szól, de fő célja valójában az, hogy elhitesse az emberekkel, hogy Hitler vezetésével Németország újra naggyá és erőssé válhat. A film egyébként a propagandamozik remek példája, de nem ez volt az egyetlen, amely ilyen célból készült ebben az időben: a mozgófilmek megjelenésével a pártpropaganda már a filmművészetre is rátette a kezét.
HÁBORÚBAN ÉS PROPAGANDÁBAN NINCS BARÁTSÁG
Ahogy a világ sodródott a második világháború felé, úgy alakultak ki egyre országban hasonló, a propagandáért felelős, többé-kevésbé hivatalos szervek. Olaszországban például megjelent a Sajtó- és Propagandatitkárság, Nagy-Britanniában a Politikai Háborús Ügyvezetés, az Egyesült Államokban pedig a Hadiinformációs Hivatal (Office of War Information) látta el a propagandafeladatokat.
A briteknél elsősorban az ellenfél moráljának megtörése, és a hátország lelkesedésének és kitartásának fenntartása volt a cél, az Egyesült Államok pedig meg akarta magyarázni a közvélemény felé, hogy miért kell egy ilyen távol zajló háborúba bekapcsolódniuk, és hogy pontosan kik ellen is küzdenek.
A háborús propaganda több fronton is zajlott, egyrészt a hátországot kellett megnyugtatni és lelkesíteni, másrészt az ellenfelet terrorizálni. amelyeket nemcsak az utcákon osztogattak: a megszállt és ellenséges területeken repülőgépekből eresztették szélnek a hirdetményeket, sokszor fenyegetve, sokszor pedig megtévesztve a helyi lakosságot.
A FÉLELEMKELTÉS ESZKÖZE
Ezek után talán nem meglepő, ha azt mondjuk: a propaganda a hidegháború során is aranykorát élte, a nyugati országok és a Szovjetunió is használta a tömegek megtévesztésére.
Magyarországon már a Tanácsköztársaság, majd a Horthy-rendszer is erőteljesen élt vele népszerűségének növelésére.
Magyarországon a totális rendszer, amelyben a propaganda jelentősége a legnagyobb, a Rákosi-korszakban élte fénykorát, az 1940-es évektől 1953-ig, illetve az 1956-os forradalomig találkozhatunk a legnagyobb mennyiségben propagandával”
– mondta Rajnai Gergely.
Egy sok évszázad alatt kialakult társadalmi rendszer teljes átalakításához használták ekkoriban a propagandát, egyrészt pozitív eredmények hangsúlyozásával (kiemelve, hogy a kommunista vezetés, és személyesen Rákosi Mátyás milyen nagyban hozzájárult ehhez), másrészt a rendszer vélt vagy valós ellenségeinek folyamatos démonizálásával.”
Itthon a kommunista időszak propagandájának fontos eszköze volt a félelemkeltés. Ráadásul ebben az időszakban terjedt el egyre több háztartásban a tömegmédia, – és mivel nem volt alternatíva arra nézve, amit a kormány kommunikált, nehéz volt tudni, mennyi az igazságtartalma a beérkező információknak.
Magyarországon különösen hirtelen jött a váltás, hiszen itthon a második világháború előtt monarchia és királyság volt az államforma,
Ráadásul a kommunista ideológia alapja ipari társadalmakból indult ki, Magyarország pedig agrárország volt, így az új vezetésnek gyakorlatilag nem is nulláról, hanem mínuszból kellett elkezdenie az építkezést.
Az új rendszer bizonytalanságot hozott, amit a propaganda megkísérelt az átlagember, azaz a munkás vagy paraszt szemszögéből pozitívan bemutatni”
– magyarázta Rajnai.
A propagandisták próbálták ellensúlyozni a hétköznapokban tapasztalt negatívumokat a hírekben, például hangsúlyozták a mobilitás lehetőségeit (a parasztból is lehet kormánytag), bemutatták a földosztás eredményeit. Fontos üzenet volt, hogy ha az átlagember nem is látja maga körül a fejlődést, máshol már feltétlenül elindult az ország egy jó irányba, így azt érezhették az emberek, hogy ők pont rossz helyen vannak, de a rendszer egyébként nagyon sok jót tesz.”
MI VOLTUNK A LEGVIDÁMABB BARAKK
A szigorú kommunista diktatúrából az 1956-os forradalom zökkentette ki az országot – annak ellenére, hogy a felkelők elbuktak, a vezetés érezte, a vasmarkú kormányzáson változtatni kell.
Az irányváltás eredeti oka Kádár János népszerűtlensége volt: 1956 végén még a párton belül sem tartozott a legnépszerűbb emberek közé, az ország többsége pedig megvetette. Így mind a gazdaságpolitika, mind a kommunikáció terén éles váltás következett be, amivel tömegeket tudott maga mögé állítani, és hosszútávon megalapozta személyes hatalmát”
– mondta el a szakértő.
Ebben az időszakban a kommunista elméletek szókészletét is egyre inkább elhagyták, és hétköznapi, kifejezetten a magyar valóságra reflektáló nyelvezet is beépült a propagandába, ami ötvözve a valós eredményekkel, hatásosabbá is tette azt.”
Persze fontos megjegyezni, hogy a „legvidámabb barakk” propagandaüzenetnek volt némi valóságalapja: jóléti reformok kezdődtek, 1968-tól pedig az új gazdasági mechanizmus teljesen új pályára állította a magyar gazdaságot. A szovjet propaganda így azt a látszatot keltette, hogy tényleg mi vagyunk a legboldogabb tagállam a Szovjetunió országai közül.
Ekkor egyébként a propaganda stílusa is megváltozott: a Rákosi-korszakban még a szovjet emigrációból hazatérő politikusok irányították az országot, ők mindent „szovjetesíteni” szerettek volna, és egyszerűen ráhúzták a szovjet propagandát a magyar helyzetre.
A Kádár-korszak azonban ebben is változást hozott.
Ekkor már egészen más volt a magyar sajtó kommunikációja, mint a szovjeté. A külpolitikai híradások azonban, amelyek a mainál sokkal komolyabb teret kaptak az újságokban, alapvetően a szovjet vonalat követték, hiszen a hidegháborúban a keleti blokk álláspontját kellett tükrözni, itt nem nagyon volt tér sajátos magyar álláspontot képviselni”
– mondta Rajnai Gergely.
ÍGY HITELTELENÍTSD AZ ELLENFELET
A rendszerváltás utáni Magyarország kicsit felszabadult a súlyos politikai propaganda súlya alól, de meg kellett ismerkednie egy teljesen más szintű manipulációval. A kormánypropaganda ugyanis a demokráciában is működik, csak teljesen más eszközökkel operál, mint a totalitárius rendszerekben.
Cenzúra hiányában vannak alternatív hírforrások, a propaganda legfőbb célja pedig az, hogy ezeket hiteltelennek állítsa be
– mondta Rajnai.
Ha ezt hatékonyan végrehajtja, a propaganda ugyanúgy tud működni, mintha cenzúra lenne, sőt, akár jobban is, hiszen az alternatív hírforrásokat a propaganda fogyasztói vagy figyelmen kívül hagyják, vagy eleve azt gondolják, hogy amit onnan hallanak, az hamis, tehát csak erősíti a propagandát, ha az alternatív hírforrások ellentmondanak neki.
A másik, hasonlóan hatásos módszer az, ha az alternatív hírforrásokat egyszerűen kiszorítja a propagandista a piacról:
A mai médiavilágban ezen felül fontos a cégek világában bevált marketingmódszerek használata, amelyeket a reklámipar tökéletesített. Ezek az eszközök korábban, főleg, amikor Magyarországon nem volt kapitalizmus, nem álltak rendelkezésre, ma viszont igen, és aki használja őket, hatékonyabb propagandát tud kreálni”
– jegyezte meg Rajnai.
Kiemelt kép: 24.hu montázs
