Tudomány

A kutya inkább ember, mint farkas

Nyilván kisarkítva igaz, de így akár meg is fordíthatjuk: bizonyos szempontból mi is jobban hasonlítunk a kutyára, mint a főemlősökre. Ember és kutya között sokkal több a párhuzam, mint azt a genetika alapján gondolnánk.

Az elmúlt száz évben sokat változott az ember hozzáállás a kutyához. Segítőből, munkatársból házi kedvenccé, szőrös gyerekké vált a szemünkben, nagyanyáink sikítva tépnék a hajukat azon, amit most művelünk. De mivel tökéletesen alkalmas e szerepre, lényegében nincs ezzel semmi baj.

Pontosabban addig nincs, amíg nem kezeljük valóban emberként, és tiszteletben tartjuk, kielégítjük igényeit – ha megfelelő, neki való táplálékot kap, eleget mozog, utána jöhet a kényeztetés. A kanapén lehet ő a mami/papi kis babája.

Ahány ház annyi szokás, de több esetben a tudomány is alátámasztja a kutya és a gyerek közt felállított párhuzamokat, ezekről beszélgettünk Dr. Kis Anna etológussal, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet munkatársával. Egészen meglepő állítások nyernek igazolást:

  • Bizonyos szempontból a kutya inkább hasonlít az emberre, mint a farkasra, és mi is jobban hajazunk rá, mint legközelebbi rokonainkra, a főemlősökre.
  • A kutya-gazda kapcsolat egyezéseket mutat az anya-gyerek viszonnyal.
  • A kutya képességei az egy-két éves gyerek adottságainak felel meg.
Fotó: Thinkstock

Miért a kutya?

Az emberre egyedül jellemző viselkedés kutatásának homlokterében logikusan a főemlősök, közülük is a csimpánz áll, ha pedig a kutya egyediségére vagyunk kíváncsiak, nyilván a farkashoz nyúlunk. Hogyan kerül ebből a szempontból egymás mellé a kutya és az ember? Két okból.

Egyrészt az evolúciós létrán egyre lejjebb haladva a közös ős felé az egyes tulajdonságok megjelenésének idejére, kialakulásának miértjére kapunk választ. Másrészt, és témánk szempontjából most ez a fontosabb:

A kutya ugyanabban az ökológiai fülkében él mint mi, hasonló kihívásokkal kell megküzdenie, ezért alkalmas a kérdés megválaszolására: milyen tulajdonságokat alakít ki az azonos környezet

– mondja a 24.hu-nak Kis Anna.

Miért beszélünk az állatokhoz, ha úgy sem értik?
Még egy gépet is érző lénynek nézzük, így nem csoda, ha az állatoknak is magyarázunk, de vajon ők mit értenek ebből?

Sumákolni is tud

Egyedüliként az állatvilágban a kutya két tárgy közül azt választja, amelyikre a gazda rámutat, felveszi a szemkontaktust az emberrel, ha megszólítjuk tudja, következő közlendőnk neki szól, érdeklődik az ember hangulata iránt. Tud „sumákolni” is, azaz kerüli a tiltott dolgokat, míg a tekintetünket magán érzi, de ha elfordulunk könnyen elcsábul.

Ugyanígy viselkedik az egy-két éves gyermek is, és fentiek nem jellemzőek sem a csimpánzra, sem a farkasra.

Fotó: Thinkstock

Fontos kitétel persze, hogy kellő hozzáértéssel a legtöbb állatot szinte bármire meg lehet tanítani, ám a kutya születésétől fogva, ösztönösen viselkedik így. Szociális képességek terén tehát a párhuzam helytálló, ám ahogy fizikai kognícióról van szó, máris óriási a különbség.

Említhetjük a beszédet is, amire nyilvánvalóan teljesen alkalmatlanok, viszont mindent tökéletesen megért ami rá vonatkozik, és mi is ösztönösen kódoljuk ki testbeszédét, hangjait.

Csupa sületlenséget ordibálnának a beszélő kutyák
Megmutatjuk, hogy nézne ki egy beszélő kutya. Senki nem akarna ilyet...

Kötődik, mint gyermek az anyához

A legtöbb gazdi családtagként tekint a kutyára, a már említett, jó értelemben vett szőrös gyerekként. De vajon hogyan tekint ő maga a kapcsolatunkra?

Ennek vizsgálatát szolgálja az úgynevezett idegenhelyzet-teszt, amiről elöljáróban annyit: kötődést tekintve olyan, mint a kisgyerek, és a kutya-gazda viszony megfeleltethető az anya-gyermek kapcsolattal

– jegyzi meg a szakember.

A kutatás során számára idegen környezetbe, egy szobába viszik a kutyát, majd megfigyelik magatartását úgy, hogy egyedül van a gazdával, teljesen magára hagyják, majd e két szituációba betesznek egy idegen embert is.

Ha a gazda jelen van, az állat teljesen felszabadult, játszik, nem zavarja az idegen jelenléte sőt még neki is odaviszi a labdát. A stressz semmiféle jelét nem mutatja. Ha viszont a gazdi kimegy, az eb szeme az ajtóra tapad, nem foglalkozik a játékokkal és nem érintkezik az idegennel sem. Láthatóan feszült, várja a gazda visszatérését. Ezt tapasztaljuk gyerekeknél is, de farkasoknál nem.

Fotó: Thinkstock

Őket nem érdekli a gazda, az ajtón belépő idegent is éppúgy üdvözlik mint gondozójukat. Nem játszanak, nem oldódnak fel hanem mielőbb szabadulni akarnak a kényelmetlen helyzetből bárki is van velük.

Azért csak óvatosan a lelkesedéssel

További érdekesség, hogy míg esetünkben az anya-gyermek kapcsolat életünkben egyszer és gyermekkorban alakul ki, addig a kutya felnőttként is képes ilyen típusú kötődésre, ha új gazdához kerül

– emeli ki Kis Anna.

Hozzáteszi: ez is az egyik ok, amiért ezekkel a párhuzamokkal óvatosan kell bánni. A hasonlóságok igen felszínesek, a mélyben rengeteg a különbség húzódik meg.

Végezetül miért ilyen különleges ez az állat? Mi tettük ilyenné a több tízezer éve tartó domesztikációval, mert a munkában, vadászatban, védelemben együttműködő, parancskövető társra, támaszra volt szükségünk. Ezért más a macska, amelyet önálló munkára „szelektáltunk”, és innentől kezdve válik eleve parttalanná kutyások és macskások örök vitája is.

A kutya vagy a macska a jobb társ?
A kék vagy a piros a szebb szín? A macskából is szelektálhattunk volna kutyát, de az embernek egy házhoz kötődő, önállóan dolgozó segítőtársra volt szüksége. Most viszont változtak az igények, ami a cicák jellemét is gyökeresen átalakíthatja.

(Kiemelt kép: )

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik