Az ünnepeken, különleges alkalmakkor akár tömegesen szabadjára engedett lufik köztudottan nagy utat is megtehetnek, ahol pedig földet érnek, ott a legkevésbé sem kívánatosak, sőt. Az Élet és Tudomány cikke egy korábbi amerikai vizsgálatot idéz, ami 5600 égnek eresztett léggömb útját követte. Azt gondolnánk, bizonyos magasságban szétdurrannak, cafatokban érnek földet. Nem.
Mindössze 12 százalékuk robbant szét, 81 százalékuk szinte egészben ért földet. Hol? Átlagosan a 70 kilométert tettek meg földet érésig, három lufi kiugróan messzire jutott: 270, 341 és 451 kilométerre.
A műanyag természet- és környezetkárosító hatása közismert, ám itt négy év alatt lebomló, természetes latexből készült lufikról van szó. Olyan termékekről, amelyet az ember annak tudatában enged szabadjára: úgyis lebomlik. Ez így is van, de előtte rengeteg tragédiát okozhat.
Főleg a tengeri teknősök körében, de találtak már sivatagi környezetben honos kaliforniai üregteknőst is, ami az elfogyasztott lufizsinórok és szalagok miatt pusztult el.
A Laysan-albatrosz és az ékfarkú viharmadár felnőtt egyedei és fiókái szintén előszeretettel fogyasztják a műanyagokat, náluk ez lassabb növekedéshez, vagy pusztulásához is vezethet.
A halak, szárazföldi madarak és gázlómadarak szintén veszélyeztetettek, amelynek egyik nyomasztó példája egy gumiszalag elfogyasztásából eredő bélelzáródás miatt elpusztult fehér gólya.
De kimutatták már kaliforniai kondorkeselyű-fiókák bélrendszerében is ezeket a műanyagokat, legutóbb pedig Nagy-Britanniában egy hároméves csikót is megfojtott egy földre hullott léggömbzsinór.
(Kiemelt kép: Ballaoons Blow)
