Nicholas Attree, az Aix-Marseille Egyetem munkatársa és kollégái 20 olyan kinyúló szirtet vizsgáltak a 67P/Csurjumov–Geraszimenkón, melyeket a Rosetta űrszonda azonosított – számol be az IFLScience. Az üstökös gravitációját ismerve a szakértők kiszámolták azt a minimum szakítószilárdságot, mely felett a szirtek nem viselik el a hosszanti nyomást.
A helyi gravitáció csupán egy tízezrede a földinek, így nincs is szükség igazán nagy erőre az üstökös jegének és kőzeteinek összetöréséhez – akár már 0,3 pascal is elég lehet. Igaz, a kutatók alsó becslést adtak meg, így a 67P/Csurjumov–Geraszimenko kinyúló részei ennél jóval ellenállóbbak is lehetnek.
Az új tanulmányban Attree és csapata azt írják, hogy sok helyi szirt alapjánál erodálódott anyagok találhatóak, ez pedig azt mutatja, hogy a sziklák és a jégdarabok rendszeresen leomlanak.
Az új mérés azt is felfedte, hogy a 67P/Csurjumov–Geraszimenko igen homogén. Az objektumot alkotó két nagy részt leszámítva az üstökösnek nincsenek kiemelkedően magas szirtjei, ez pedig azt mutatja, hogy az égitest két fő része hasonló anyagokból állt össze.
A szerzők szerint egy kisebb objektum ütközésénél, vagy az űrben található törmelékhalmazokban a gyengébb anyag segíti az üstökösök kialakulását.
A tudósok napjainkban úgy vélik, hogy az erősebb égitesteket eltérítéssel érdemes kiiktatni, az új felfedezés alapján azonban akadnak olyan törékenyebb üstökösök is, melyeket más módszerekkel kell majd semlegesíteni.
A kutatók egyelőre csak a 67P/Csurjumov–Geraszimenko szilárdságát elemezték, így könnyen elképzelhető, hogy vannak ennél jóval ellenállóbb üstökösök is a Naprendszerben. Bár jelenleg nincs meg a technológiánk a Földre veszélyes objektumok kiiktatására, mégis érdemes lesz felmérni további égitestek törékenységét is, ha a jövőben meg akarjuk óvni bolygónkat.
(Kiemelt kép: ESA/Rosetta/NAVCAM)
