Az elképzelés nem teljesen új, de Juliano César Silva Neves az első, akinek egy 50 éves, a fekete lyukakra vonatkozó matematikai modellel is sikerült bizonyítania, hogy az Univerzum kialakulásához nem feltétlenül volt szükség ősrobbanásra – számol be a Science Alert.
Elsőre úgy tűnhet, hogy a Világegyetem és a fekete lyukak nem sokban hasonlítanak egymásra. Ugyanakkor mindkettőben van valami közös: a szingularitás, mely szerint vannak olyan pontok, ahol az általunk ismert fizika egyszerűen nem működik.
A szingularitásnak két típusa van, az egyik a feltételezett ősrobbanás, azaz a kozmológiai szingularitás, a másik pedig a fekete lyukak eseményhorizontja mögött található.
Különleges természetük miatt a szingularitások rengeteg fejfájást okoznak a tudósoknak. Ha például gondolatban visszafordítjuk a Világegyetem tágulását, a folyamat végén, a „Nagy Bumm” pillanatában, egy olyan felfoghatatlanul sűrű ponthoz jutunk, amely az összes tömeget és energiát tartalmazza.
Néhány fizikus azonban úgy gondolja, van megoldás a helyzetre. 1968-ban egy amerikai kutató, James Bardeen, egy új ötlettel állt elő. A szakértő olyan módszert dolgozott ki, mellyel a szingularitás szükségessége nélkül írhatóak le a fekete lyukak. Bardeen ötletének alapja az volt, hogy az objektumok középpontjának tömege nem állandó.
A kutató számításai során arra jutott, hogy nem a Nagy Bumm jelentette a Világegyetem kezdetét.
A szakértő új tanulmánya egy nagyjából 100 éves elméletet, a „Nagy Visszapattanás” (Big Bounce) hipotézisét igazolja, mely alapján az Univerzum hol kitágul, hol összehúzódik. Az elmélet szerint a Világegyetemben tapasztalható tágulás egy korábbi összeomlás utáni folyamat. A sok tudós által ősrobbanásnak vélt esemény pedig valójában egy korábbi Univerzum végét jelentette.
Neves úgy véli, hogy az előző összehúzódás egyes nyomai még ma is megfigyelhetőek körülöttünk. Ezen maradványok felfedezése hatalmas áttörést jelentene a fizikában.
Amíg nem találjuk meg ezeket a nyomokat, a Nagy Visszapattanás modellje valószínűleg a kevésbé népszerű elméletek között fog maradni. A szingularitás problémáját mindenesetre idővel meg kell oldaniuk a tudósoknak, Neves módszere pedig ígéretes megközelítésnek tűnik.
(Kiemelt kép: ESO/L. Calçada)
