Frankenstein olasz és emberi fejeket ültet át új testre

Sergio Canavero olasz idegsebész azzal a bejelentéssel került címlapra, miszerint sikeres fejátültetést hajtott végre egy emberen. Aztán persze kiderült, hogy hihetetlennek tűnő eredményt nem egészen azt jelenti, amit első pillantásra gondolnánk.

Egyrészt a beavatkozáson átesett beteg eleve halott volt. Másrészt a procedúra részleteiről annyira keveset tudni, hogy egyáltalán nem világos, Canavero mit ért „siker” alatt. De az elmúlt közel három év történései alapján valószínűleg nem azt, amit akár a közvélemény, akár saját kollégái annak könyvelnének el.

Hősünk színre lép

Canavero először 2013-ban állt elő azzal az ötlettel, hogy úgy segítene azon betegeken, akiknek testét valamilyen izomsorvadásos betegség, más kór vagy baleset mozgásképtelenné tette, hogy élő fejüket egy másik, ép testre ültetné át. 2015 februárjában aztán a szakértő már kész tervekkel állt elő, és nem kevesebbet ígért, minthogy az első emberi fejátültetésre már 2017-ben sor kerülhet.

A bejelentést érthető módon borzalommal vegyes kétkedéssel fogadta mindenki. Hasonló beavatkozásokra korábban még állatkísérletek formájában is csak elvétve került sor, és ezek során az elmetszett gerincvelőt sosem sikerült egyesíteni, a kísérleti alanyok pedig a műtét után nagyon gyorsan elpusztultak.

Frankensteini eljárás

Canavero azonban azon a véleményen van, hogy a technológia mostanra megérett arra, hogy érdemben lehessen foglalkozni az emberi fejátütetés gondolatával.

A sebész tervei szerint a két testet a műtét előtt lehűtik, hogy azok hosszú ideig károsodás nélkül bírják oxigén nélkül, majd szétbontják a nyaki régiókat, hogy a fejet és az új testet össze tudják kötni. Az ereket aztán csövekkel kapcsolják össze, helyreállítva a vérkeringést, mielőtt a gerincvelőket egy-egy tiszta, éles vágással átvágnák. A műtét következő lépése a végek egyesítése, ami azért az egyik legnehezebb feladat, mert az emberi idegszövet csak rendkívül korlátozottan képes a regenerálódásra.

Ahhoz, hogy a két gerincvelő mégis „összegyógyuljon”, Canavero azt tervezi, hogy polietilén-glikollal (PEG) kezelik az összeillesztés helyét, amely állítólag serkenti a sejtszintű kapcsolatok kialakulását.

A műtét utolsó fázisában összevarrják az ereket és az izmokat, a beteget pedig ezt követően hetekig mesterséges kómában tartják. Közben rendszeresen elektromosan ingerlik a gerincvelőt a működő idegi kapcsolatok kialakítása érdekében, ami elvileg elég lehet ahhoz, hogy a páciens felébredve képes legyen beszélni, korlátozottan mozogni és érzékelni új testét, amelynek tényleges használatát aztán további fizioterápiás kezelések során tanulhatja meg.

Kétséges terv

Ez tehát a terv, amellyel kapcsolatban a szakértők szerint több gond is akad. Egyrészt már maga a hűtés is problematikus, mert az ugyan igaz, hogy a szövetek így hosszabb ideig életképesek maradnak, de a túlzott hűtésnek gyakran halálos mellékhatásai vannak.

A másik gondot – a legnagyobbat – a gerincvelői végek összeillesztése jelenti. A PEG az állatkísérletek alapján ugyan valóban segíti az idegi növekedést, de a hegesedést nem tudja megakadályozni, ami pedig komoly zavarokat okozhat a működésben. Ráadásul több milliónyi idegi kapcsolatot kellene helyreállítani, ami a lehetetlennel határosnak tűnik, főleg annak fényében, hogy semmi bizonyíték arra, hogy a gerincvelő fizikai egyesítése működő idegpályákat eredményez.

Állatkísérletek

Canavero azonban ennek ellenére is belevágott a kísérletezésbe, és a következő bő két év során egereken, patkányokon, egy kutyán és egy majmon tesztelte módszereit. Szerinte sikeresen, mások szerint viszont csak azt igazolva, hogy a fejátültetés megvalósításától még nagyon messze vagyunk, ha egyáltalán lehetséges.

Ami a kutyát és a rágcsálókat illeti, ezek esetében nem is volt szó átültetésről. Pusztán annyi történt, hogy az állatok gerincvelőjét részben vagy teljesen átvágták, majd PEG jelenlétében összeillesztették a végeket. Az eredmények azonban még így sem voltak meggyőzőek.

A tényleges fejátültetésen átesett majomnál pedig meg sem próbálták a gerincvelő összekapcsolását. Az állat, amelynek feje állítólag „túlélte”, hogy egy másik testre varrták rá, egyáltalán nem nyerte vissza eszméletét. Ráadásul 20 órával a műtét után el is altatták, így nem tudni, hogy milyen állapotban vészelte át a procedúrát, és mennyi ideig élte volna túl azt követően.

Fejcsere: halottakon

Canavero legutóbbi bejelentése sem kevésbé ellentmondásos. Az évek óta Kínában tevékenykedő idegsebész ezúttal emberi tetemek közt valósított meg fejátültetést, állítólag sikeresen illesztve össze az ereket és az idegeket, mely utóbbiak működőképességét elektromos ingerléssel „igazolta”.

Az eredményt egy sajtótájékoztatón jelentette be a szakértő. Ez a fajta prezentáció, vagyis hogy az áttöréseket először a nagyközönségnek tálalja, majd csak ezt követően közöl róluk – elég szűkszavú – tanulmányokat, pedig csak tovább növeli a beavatkozással kapcsolatos kétségeket.

A helyzeten az sem javít, hogy ha Canavero tényleg megvalósította mindazt, amit állít, még ez is nagyon kevés ahhoz, hogy élő embereken is sikerrel járjon. Az idegek és az erek összeillesztése ugyanis csak a kezdet, és egyáltalán nem garancia arra, hogy az új fejet kapott test tényleg működni fog.

Össze lehet persze hegeszteni két különböző autó egy-egy felét, és akár sikernek is lehet nevezni a dolgot, de ha abban a pillanatban, hogy az indítókulcsot elfordítottuk, az egész konstrukció felrobban, nagyon nehéz lesz elhitetni, hogy mennyire zseniálisak voltak az eredmények

– írja metsző hangvételű cikkében Dean Burnett, a Guardian neurológus szakértője.

A megszakadt gerincvelő folytonossá tétele még egyetlen test esetében is problémás, és eddig csak nagyon kevés esetben jártak sikerrel az ilyen jellegű beavatkozások.

A legnagyobb eredményt a területen egy 16 hónapos gyerek esete jelentette 2015-ben, akinek egy autóbaleset nyomán eltört a nyaka. A kisfiú esetében végül sikerült stabilizálni a gerincet, így nem bénult le.

Amiben azonban a műtétet elvégző ausztrál orvosok szerint is nagy szerepe volt, hogy a gerincvelő alig sérült, és hogy nagyon fiatal betegről volt szó, akinek még fejlődésben volt az idegrendszere. Így az esetleges hibákat is sokkal rugalmasabban tudta kompenzálni, mint egy felnőtt szervezete.

Az arcátültetés is alig megy

Canavero próbálkozásait, és sikeresnek titulált kísérleteit a kezdetektől elítéli Arthur Caplan amerikai bioetikai szakértő is. Caplan évek óta szoros együttműködésben dolgozik az NYU arcátültetéseket végző csapatával, akiknek a munkája talán a legközelebb áll ahhoz, amit az olasz is megvalósítani próbál.

Azt is alig tudjuk elérni, hogy az arc ne lökődjön ki, nemhogy egy egész fej

– nyilatkozta Caplan a Futurism című lapnak, felhívva a figyelmet Canavero tervének sokadik problematikus pontjára.

Vagyis arra, hogy a szervezet hajlamos az idegennek ítélt szöveteket megtámadni és kilökni magából. Ami miatt a fejátültetésnél sokkal egyszerűbb, rutinszerű szervátültetések esetén is az immunrendszer tudatos elnyomására van szükség, kitéve ezzel a beteget a fertőzéseknek.

Caplan szerint az is kérdéses, hogy az agy hogyan dolgozná fel az új test élményét, tekintve, hogy az arcátültetett betegek is komoly pszichés problémákkal küzdenek meg a műtét után.

Még ha sikerülne is valakit életben tartani, valószínűleg megőrülne, mert az agya nem lenne képes feldolgozni az új környezetet

– véli a szakértő.

Veszélyes és káros

Caplan, Burnett és más szakértők is egyetértenek abban, hogy amit Canavero csinál veszélyes és káros. Hogy az etikai korlátokkal a Nyugatnál sokkal lazábban bánó Kínában tevékenykedik, hogy gyakorlatilag sajtóközleményeket ad ki komoly tanulmányok helyett, és hogy állatkísérletekkel eddig egyáltalán nem tudta igazolni terveinek működőképességét, mind azt támasztja alá, hogy tudományosan nem vehető komolyan.

És a jelek szerint nem is az az elsődleges célja, hogy valami tényleg hasznosat tegyen le az asztalra. Mert ha ez lenne a helyzet, a terv azon részére koncentrálna, amiben tényleg van valami: a gerincvelő gyógyítására.

Ha ugyanis Canavero megoldást találna arra, hogy a részben vagy teljesen elszakadt gerincvelő végeit egyesítse, és újra működőképessé tegye az idegpályákat, azzal valóban forradalmasíthatná a neurológiát, és világszerte rengeteg gerincsérült beteg életét változtathatná meg.

Az olasz sebész ehelyett egy képtelen álmot hajszol, amivel egyrészt megingatja a megalapozott gyógymódokba vetett hitet, másrészt hiú reményt kelt sok reménytelen helyzetű páciensben, mondják a szakértők.

A kritikák Canaverót a jelek szerint kevéssé izgatják. Legutóbbi bejelentésében arra is kitért, hogy a halottak között elvégzett sikeres fejátültetést rövidesen egy kómában lévő betegen is megismétli, amire állítása szerint már több önként jelentkezője is van.

(Kiemelt fotó: Vanderlei Almeida/AFP)