A Földi élet eredetére két nagyon is elmélet létezik, és bár következményeiket tekintve ég és föld köztük a különbség, mégsem lehet egyiket sem elvetni. Az első úgy szól, hogy az élet itt helyben, a Földön alakult ki, ezért teljesen egyedi. Megfelelő körülmények között és a kellő alkotóelemek meglétét feltételezve természetesen máshol is kialakulhattak bizonyos életformák, ám ez semmiképp nem törvényszerű.
A pánspermia és a csillagközi por
A másik a sokatmondó elnevezésű pánspermia elmélet, miszerint apró, élő organizmusok a Földbe csapódó meteoritokon érkeztek. Így tehát már szinte törvényszerű, hogy más bolygókon is legyen élet:
Mindezt pedig azért hoztuk elő, mert a közelmúltban Arjun Berera, az Edinburgh-i Egyetem munkatársa tanulmányában egy új lehetőséggel állt elő az élet magjainak tekinthető molekulák űrbéli terjedésére. Úgy véli: az élet csillagközi por közvetítésével is eljuthatott bolygónkra, és ha ez igaz, ugyanez a mechanizmus az egész világegyetemben is szétszórhatta.
Kiszakítja az életet
Ennek bizonyítására azt vizsgálta, a csillagközi por képes-e részecskéket, köztük az élethez szükséges molekulákat, mikroszkopikus lényeket kiszakítani a Föld légköréből. A válasz: igen.
Nagy magasságokról, kegyetlen környezetről beszélünk, mégis találhatók itt baktériumokat, szerves molekulákat tárolni képes részecskék. És ha egyszer megkezdték űrutazásukat, a határ szó szerint a csillagos ég – azt ugyanis jól tudjuk, hogy egyes mikrobák egészen hosszú ideig képesek túlélni a világűr mostoha körülményei közt.
Mindez nem több, mint egy elmélet, természeténél fogva pedig mindaddig helyes, míg ellenkezőjét nem bizonyítják.
(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Sebastian Voltmer / Novapix / Leemage)
