Miközben a régészek a Guernsey Csatorna-sziget melletti, aprócska szigeten egy középkori kolostor romjait tárták fel, ásni kezdtek egy helyen, ami elő látásra egy szerzetes sírjának tűnt.
Amikor azonban kiásták a sírt kiderült, hogy nem szerzetes, de még csak nem is ember, hanem valami sokkal zavarba ejtőbb dolog nyugszik a földben: egy disznódelfin. A kutatók teljesen össze voltak zavarodva, hiszen kívülről minden szempontból úgy festett, mintha egy hagyományos, 14. századi sír lett volna.
„Nagyon különös, nem is tudom, mit gondoljak róla” – mondta Philip de Jersey régész, aki harmincöt éve foglalkozik archeológiával, ilyesmiről azonban soha sem hallott.
A kis sziget, amelyen a sírt találták, a Chapelle Dom Hue, a La Manche csatornán fekvő Guernsey nyugati partjainál található, és árapálykor keskeny ösvény köti össze a nagyobb szigettel, ezért a magányra és elmélyülésre vágyó szerzetesek szent elvonulásra használták. A cetféle felbukkanása azonban árnyalja ezt a képet. A 14. században nem volt szokatlan, hogy az emberek disznódelfint ettek, de miért temették el a vacsorájuk maradványait egy olyan apró szigeten, ahol csak az igazán lényeges dolgoknak akad hely? Ha csak meg akartak volna szabadulni tőle, akkor a tengerbe is dobhatták volna, ami csak 10 méterre található a sírtól.
„Ha megették vagy a faggyú miatt levadászták, miért kell eltemetni? És láthatóan direkt ezért ástak egy gödröt is” – mereng de Jersey.
Lehetséges, hogy az egyik szerzetes sóval tartósította, elrejtette, aztán valamiért nem jött érte vissza. Van azonban egy másik, jóval elképesztőbb elmélet is. Elképzelhető ugyanis, hogy a disznódelfinnek valamiféle nem tisztázott vallásos jelentősége volt a sziget lakói számára. A delfin erősen kapcsolódik a kereszténységhez, hiszen a hal egyik megjelenítése, azonban a disznódelfin ilyen használata egészen különlegesnek tűnik.
„A vaskorban mondjuk lehet, hogy csináltak ilyesmiket, de a középkorban nem valószínű’” – mondta de Jersey.
A maradványokat tengerbiológusok vizsgálják, de valószínű, hogy a sír titka örökre homályban marad.
(via IFLS)
