Az állatot az Amazonas-medence egy eldugott területén fedezték fel a Laura Marsh által vezetett expedíció tagjai. A csapat azért indult útnak, hogy feltérképezze a brazil Acre és Amazonas államok területén fekvő Felső-Juruá-vízgyűjtőjét. A szakértők fő célja az volt, hogy a különleges főemlős nyomára bukkanjanak.
Az állatot 81 éve nem figyelték meg a természetben, élő példányról pedig egészen mostanáig egyáltalán nem is készült kép.
A csapatnak azonban sikerült megörökítenie a nagy testű, fekete-sárga szőrzetű, különös “hajviseletű” állatot. A faj létezésének bizonyítéka remélhetőleg elősegíti majd a főemlősök védelmét az érintett régióban.
Az élőlényt 1936-ban fedezte fel egy ecuadori természettudós, Alfonzo Olalla. A szakértő a Juruá-folyó felső folyásánál több élő egyedet is befogott. A majmok bőrét később egy múzeumhoz küldték, melynek munkatársai arra jutottak, hogy a minták egy már ismert sátánmajom-fajhoz tartoznak. Egy 2014-es vizsgálat során azonban Marsh észrevette, hogy a bőrök mintázata kellően egyedi ahhoz, hogy az állatot külön fajként írják le.
1956-ban egy ornitológus és állattömő két halott Vanzolini-féle kopaszarcú sátánmajommal tért vissza az őserdőből, valószínű azonban, hogy az élőlények már eleve holtan kerültek a férfihoz. Egészen idén februárig – amikor egy vadász elejtett egy példányt – nemhogy élve, de még halva sem találkoztak évtizedeken át a fajjal.
Marsh és kollégái most végre képekkel is alá tudták támasztania, hogy az állat máig megtalálható Amazóniában.
A majomfaj újbóli felfedezése rengeteg felelősséggel jár. A szakértők úgy vélik, hogy az élőlényt számtalan tényező veszélyezteti – így például a vadászat, a fakitermelés és az építkezések is. Éppen ezért megfelelő óvintézkedések nélkül a faj könnyen a kihalás szélére sodródhat.
