A természetet kedvelő embernek nem kell bemutatni a Börzsönyt, az érintetlen erdők, hegyek, a csörgedező patakok, félhomályos völgyek a legelvetemültebb városi remetét is leveszik a lábáról. Különösen kedvelt célpont a helyiek által Honti szakadéknak nevezett szurdokvölgy egy csodálatos vízeséssel, a partfalban ősi állatok maradványaival.
Acsarkodott, vicsorgott
A 2-es úttól keleti irányban fekszik Hont mellett, a főúttól két, egymás közelében futó ösvényen is rövid sétával elérhető. Ebben a szurdokvölgyben kirándult múlt vasárnap Tamás a párjával. Már visszafelé tartottak, amikor egy másik pár jött szembe. A sétálók figyelmeztették őket: egy kutya rájuk támadt az út közelében az erdőben.
Közel a falu, valahonnét elkóborolhatott. Tamás nagydarab ember, nem tart a kutyáktól, ért hozzájuk, kiképzőként korábban foglalkozott is velük. Mi baj lehet? Egyszer csak egy német juhász méretű, azonosíthatatlan fajtákból álló keverék rohant feléjük őrjöngve, acsarkodva.
Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás. De ez a kutya nem ugatott: hörgött, acsarkodott, teljes fogsorával vicsorgott
– mondja Tamás a 24.hu-nak.
A lélekjelenléte mentette meg
Fél-egy méterre közelítette meg a párt, a legközelebb 20 centire volt tőlük a pofája, sőt volt egy szerencsétlen helyzet, amikor kettőjük közé került. Az eb húsz percig tartotta sakkban a két embert, miközben csak Tamás tapasztalatán és lélekjelenlétén múlt, hogy nem történt nagyobb baj.
Igyekeztünk összebújni, nem mozdulni, a táskát magunk elé tartottuk, kiabálással próbáltuk visszatartani a támadástól. Egyszer-egyszer sikerült is, a kutya vagy 10-15 méterre visszavonult, ilyenkor lassan hátráltunk tőle. De folyton visszatért, volt ám adrenalin rendesen
– emlékszik vissza.
Ezzel a folyamatos, lassú hátrálással csaknem fél óra alatt sikerült végre annyira eltávolodniuk, hogy a kutya békén hagyta őket, az erdőn keresztül nagy kerülővel jutottak le a műútra. Néhány mondatban azonnal megírta az esetet számos túrázó Facebook-csoportba, és jelezte az illetékes nemzeti park felé is.
Az egyik zárt Facebook-csoportban rövidesen érkezett is a komment, aminek lényege, hogy tavaly három kutya rontott ugyanott, a völgy bejáratánál az illetőre és társaira. Kettőt sikerült könnyen elzavarniuk, a harmadikkal viszont nekik is komolyan meggyűlt a bajuk.
Egy közeli telekről szökik ki
Megkerestük a honti önkormányzatot, ahol tudnak a problémáról és ismerik a körülményeket is.
Közvetlenül a Honti szakadék bejáratánál fekszik egy magánház, a telken három kutyát tartanak. Ezek közül egyről ismert, hogy eltépi a láncát és ki-kiszökik a rozoga kerítésen keresztül és kirándulókat vegzál
– mondta el a 24.hu-nak Gál Magdolna, Hont polgármestere. Kiemelte ugyanakkor: sérülés eddig még szerencsére nem történt.
Az erdőben kóricáló agresszív kutyáról már korábban is érkezett bejelentés, amit az önkormányzatnál nagyon is komolyan vettek. Polyákné Sipos Klárától, a település jegyzőjétől megtudtuk: már korábban, az első panasz beérkezésekor megtették a szükséges lépéseket, azaz felszólították a tulajdonost: tartsa az ebeket saját telkén belül.
Az önkormányzat a megoldást keresi
A tulajt ez láthatóan nem hatotta meg, legalábbis annyira nem, hogy tegyen valamit. A jegyző ezért szigorúbb intézkedést kezdeményezett, bírság kiszabását kérte az illetékes kormányhivataltól, amely erre törvény szerint 30 napon belül reagál.
Többet az önkormányzat hivatalos úton nem tehet. Nyilvánvaló persze, hogy nem az egyébként is kérdéses hatású bírságon van a hangsúly, hanem a helyzet rendezésén, a biztonság visszaállításán. Ezért fogalmazott úgy Gál Magdolna, hogy e legújabb eset után az önkormányzat munkatársai ismét felkeresik a tulajdonost, megpróbálják jobb belátásra bírni.
Nem mozdulni, nem nézni a szemébe
Ami Honton történt és történik, bárhol és bárkivel megeshet. Bucsuházi László mesterkiképzőt, a Kutyaparadicsom Kutyaoktató Egyesület vezetőjét kérdeztük: mi a helyes viselkedés hasonló helyzetben?
Ha az ember kóbor kutyát vagy kutyákat lát bárhol, lehetőleg kerülje el a találkozást. Amennyiben ez nem lehetséges, semmiképpen nem szabad “menekülni”, mert az eb rögvest üldözőbe veszi a futó embert. A legjobb, amit Tamásék is tettek: mozdulatlanná merevedni.
Valami legyen a kutya és az ember között, egy táska, legrosszabb esetben egy kabát, akármi – a kutya azt harapja, ami a legközelebb van hozzá. Jól jöhet egy esernyő, ha az állat felé kinyitjuk, elijeszthetjük vele. Amit semmiképp nem szabad:
- hátat fordítani az acsarkodó ebnek,
- a szemébe nézni.
Előbbit menekülésnek veszi, utóbbit agressziónak, mindkettő azonnali támadást válthat ki. A hátunkat támasszuk falnak vagy egy fának, ha többen vagyunk alkossunk tömeget, és próbáljunk segítséget hívni.
Ha saját kutyánkkal járjuk az erdőt…
Bucsuházi László is mély orgánumú, jól megtermett ember, több évtizednyi kutyakiképző tapasztalattal a háta mögött, mégis azt mondja, ha ő kerülne hasonló helyzetbe, ő sem tudna mást tenni.
Három kisebb termetű keverék kutya esetén még határozottan elindulnék feléjük, kiabálva, szatyrot, botot lóbálva megkísérelném elijeszteni őket. De mondjuk három rotival szemben ez már számomra is öngyilkosság lenne.
Kutyás ember általában saját kutyájával járja az erdőt, mi van, ha egy ilyen helyzetben, két-három vagy több kóbor kutya támadásakor velem van a kutyám is? A válasz sejthető volt, mégis vérfagyasztó: több kutya, mondjuk úgy egy falka támadása esetén semmit nem tehetünk érte, képtelen vagyunk megvédeni.
Területvédő agresszió
Érdekes kérdés az is, mi indít egy ebet, az ember legjobb barátját arra, hogy erdőn-mezőn barangolva random támadjon turistákra. Pongrácz Péter etológus, az ELTE Etológia Tanszékének docense a pontos helyzet és adott állat ismeretének, vizsgálatának hiányában csak általánosságban tud válaszolni: ez a fajta viselkedés a territoriális agresszió.
A kutya egész egyszerűen védi azt a területet, amelyet sajátjának gondol. Általában olyan ebekről van szó, amelyek emberrel együtt élnek, vagyis megvan az udvar, telek, amit egyébként is őriz. Minél aktívabban, annál inkább “jó házőrzőként” tekint rá a gazdája.
Ha egy ilyen habitusú egyed rendszeresen, a gazda felügyelete nélkül kijárhat, egy idő után önkényesen kiterjeszti a védendő területet. Aki pedig oda beteszi a lábát, az az állat szemében behatoló, ellenség
– magyarázza az etológus.
Nemtörődömség, borzasztó felelőtlenség
Hangsúlyozzuk: ez a viselkedés nem általános, minden a kutya egyéniségén múlik. Találkozhatunk másfajta, sokkal veszélytelenebb, talán mókás, mégis kiváló házőrzőkkel is. Pongrácz Péter munkába menet az utcán korábban évekig rendszeresen találkozott egy bizonyos ebbel.
Visszatérve témánkhoz: elképesztő felelőtlenség hagyni, hogy a kutya rendszeresen kiszökjön, és elintézni annyival: úgyis visszajön. Mert bárkit megtámadhat, meg is ölhet, balesetet okozhat, de őt magát is lelőheti a mezőőr, begyűjtheti a sintér.
Kiemelt kép: Thinkstock
