A bazaltszobor maradványa csupán 1,1 méter magas, de a kutatók úgy vélik, hogy 5 méteres lehetett. A leletet a délkelet-törökországi lelőhelynél, Tell Tayinatnál találták meg. A területen állt egykor Kinalua, a vaskori Alalah-Ugariti Királyság fővárosa, amely az asszír hódítással pusztult el időszámítás előtt 738-ban.
Timothy Harrison, a Torontói Egyetem közel-keleti régésze szerint a szobor jellegzetességei a gyűrűs fürtök, melyek a fejét, vállát és hátát fedő kendő alól lógnak ki.
A műalkotás arccal lefelé került elő egy vastag, bazalttörmelékből álló rétegből. A kődarabok közt a szobor szemeinek, orrának és arcának töredékeit is felfedezték. A helyszínen korábban már más alkotások, például I. Szuppiluliumasz szobrának részeit is azonosították.
Ezen apró töredékek visszaállítása lehetőséget ad majd arra, hogy, ha nem is az egész arcot és felsőtestet, de az eredeti alak nagy részét helyreállítsuk
– tette hozzá Harrison.
Nagyjából 50 évvel ezelőtt a környéken feltártak már több műalkotást is, melyek egyetlen nőhöz köthetőek. A Kupapijasz nevű személy azon kevés nő közé tartozik, aki a régióban az időszámítás előtti első évezreden élt, és névről is ismerjük. A kutatók meglehetősen keveset tudnak róla, annak ellenére, hogy fontos ember lehetett.
A szakértő szerint nem kizárható, hogy az alak Kubabát, az ókori anatóliai istenek anyját szimbolizálja. A szobor stilisztikai és ikonográfiai vonásai ugyanakkor azt is jelenthetik, hogy az alkotás egy valódi embert, például I. Szuppiluliumasz feleségét, vagy Taita, a Tayinat-dinasztia alapítójának feleségét vagy anyját, Kupapijaszt ábrázolja.
