A műanyagtermelés első globális analízise felfedte, hogy az 1950-es évek óta 8,3 milliárd tonna műanyagot állított elő az emberiség. A termékek 79 százalékát ráadásul alig használjuk, ezek a műanyagok hamar a hulladéklerakókba jutnak, ahol aztán elfelejtve várakoznak a lassú lebomlásra. A szemét egy része az óceánokba kerül, a vízben lesüllyedő törmelékek ráadásul egyéb szennyezőket is magukkal szállíthatnak a mélybe.
A vizsgálatban az összes műanyagtípus gyártását elemezték. A kutatók arra jutottak, hogy az 1950-es évek évi 2 millió tonnájáról napjainkra évi 400 millió tonnára nőtt az előállított műanyag mennyisége. Mára a műanyag az egyik legnagyobb mennyiségben termelt anyag lett az acél és a cement után – igaz, utóbbiakat építkezéseken használják, és így igen hosszú ideig használatban maradnak.
Jenna Jambeck, a tanulmány társszerzője szerint a legtöbb műanyag nem képes biológiailag lebomlani, így az efféle hulladékok akár évszázadokig vagy évezredekig a bolygón maradhatnak. A szakértő úgy véli, megállapításaik rámutatnak, hogy kritikusan kell gondolkodni az általunk használt anyagokkal és a hulladékgazdálkodási gyakorlatokkal kapcsolatban.
Bár a műanyag tömegtermelése már az 1950-es években megkezdődött, a kutatók szerint az elmúlt időszakban látványosan növekedett a gyártás.
Mára annyi műanyag van a Földön, hogy képes lenne beteríteni egész Argentínát.
A kutatók tudják, hogy jelenleg nincs mód a műanyag teljes kiiktatására. Ennek ellenére úgy vélik, érdemes lenne átgondolni, hogyan tudnánk jobban gazdálkodni az anyaggal.
