Az ember gondolataiba merülve sétál az utcán, egyszer csak a földön levelet sodor látóterébe a szél. Hirtelen odakapja a fejét, majd a másodperc törtrésze alatt megnyugodva konstatálja: ja, csak egy levél, séta tovább – mindenkivel történt már ilyen.
De ha nem levélről van szó, hanem egér, patkány szalad át előttünk vagy ragadozó közelít, pánik indul, agyunkat elönti az adrenalin, szervezetünk küzdj vagy menekülj üzemmódba kapcsol.
Üldözik egymást a tárgyak
Ha egy képernyőn két pont mozog egymást követve, hiába tudjuk, hogy az csak két élettelen pötty, valami agyunkban azt sugallja: üldözik egymást.
Sőt, már a XX. század közepén bizonyították, két háromszög és egy kör meghatározott módon való mozgásába egész kis történeteket látunk: például az egyik megtámadja a másikat, a harmadik segítségére siet
– magyarázza a 24.hu-nak Abdai Judit etológus, az ELTE Etológia Tanszékén működő Családi Kutya Program kutatója.
Agyunk már pár hónapos korban képes ettől az “üldözéses mozgástól” megkülönböztetni, ha a két pötty random módon járja útját egymástól függetlenül. Az élőség felismerést tehát legjobban üldözés-menekülés bemutatásával lehet tanulmányozni.
Az adottság evolúciós gyökereit keresve Abdai Judit és kollégái kutyák élőség észlelését vizsgálták és hasonlították össze az emberével – eredményeiket a rangos tudományos folyóiratban, a Biology Lettersben közölték.
Ember és kutya ugyanúgy észlel
A kísérletek során az ebek és az önkéntes egyetemisták is kettéosztott képernyőn két-két mozgó pontot láttak, az egyik páros az üldözéses mintát követte, míg a másik páros tagjai random módon rótták útjukat. A tíz másodperces videót kétszer is megismételték nekik, miközben reakcióikat figyelték.
Először ember és kutya mindkét képernyőfélnek ugyanannyi figyelmet szentelt, de a második vetítéskor sokkal több ideig koncentráltak az össze-vissza mozgó pontokra. Ez azt jelenti, hogy előbbinél gyorsan felismerték az interakció jellegét.
Az emberek és a kutyák is spontán felismerték az üldözés mintázatot, éppen ezért idejük nagyobbik részét a másik, azaz a független mozgás nézésével töltötték, hogy kitalálják az összefüggést a pöttyök mozgása között
– mondja Abdai Judit.
A kisautó lehet barát
Nem álltak itt meg, a két mozgásformát élőben is megmutatták a kutyáknak élettelen tárgyakkal, és csavartak is rajta egy picit. A kísérletben két távirányítású autó üldözte egymást, és két, az előbbiekhez képest más formájú autó adta a független mozgást ugyanazzal a dinamikával. Az eredmények megerősítették a fent leírtakat, vagyis az ebek
És a csavar: a kutyusoknak elővezették az egyik üldöző és az egyik random mozgó autót – eltérő formájuk miatt ezek ugye jól megkülönböztethetők voltak -, mindkettőn egy-egy labda volt. Mondhatjuk úgy, felhívás játékra.
A kutyák sokkal szívesebben mentek oda a korábban élőnek észlelt autóhoz, arról vették le a labdát, próbáltak vele interakcióba lépni. Nem kizárt, hogy mivel élőnek tekintették, potenciális interaktív társként tekintettek rá
– emeli ki az etológus.
Az evolúciót akarjuk érteni
Ez az első tanulmány, ami közvetlenül hasonlította össze az élőség észlelését az ember és egy nem-humán faj között.
Ma még nem egyértelmű, hogy ez a képesség mennyire terjedt el az állatvilágban, azonban az ilyen kutatások fontosak ahhoz, hogy jobban megértsük az élőség észlelésének evolúcióját
– idézi az ELTE hivatalos közleménye Miklósi Ádámot az Etológia Tanszék vezetőjét, a tanulmány egyik szerzőjét.
(Kiemelt képünk forrása: Abdai Judit)
