Az Amerikai Csillagászati Társaság 230. találkozóján mutatták be azt a kutatást, mely szerint a minket körülvevő űrben jóval kevesebb a galaxis, csillag és bolygó, mint a Világegyetem más régióiban. A vizsgálatról két tanulmányt is benyújtottak az Astrophysical Journalnak.
Ha valóban egy üregben élünk, az magyarázatot adhat a csillagászat egyik nagy problémájára. Az Univerzum folyamatosan növekszik, a tágulás mértékét a Hubble-konstans adja meg, melynek elvileg a Világegyetemben mindenhol állandónak kellene lennie. A valóságban azonban más a helyzet, ami arra utal, hogy az űrben bizonyos helyeken erősebb a gravitációs vonzás.
Ben Hoscheit, a Wisconsin-Madison Egyetem szakértője és a vizsgálat vezetője szerint mindegy, hogy egy kutató milyen eszközt használ, a tágulás arányára ugyanazt az értéket kapja. Hoscheit úgy véli, az ürességben létezésünk feloldhatja az ellentmondást.
A KBC létezését egyelőre nem sikerült egyértelműen kimutatni, csupán bizonyítékok vannak rá. Az üreg létezése mellett szól az a tény, hogy eltérés van az Univerzum tágulásának helyi és kozmikus skáláján – tehát az Univerzum átlagos növekedésének aránya más, mint az egyes régióké.
Egy void befolyásolja a helyi Hubble-konstans értékét, ugyanakkor a Világegyetem skáláján nincs hatással. Hoscheit szerint a különbség 73,24 kilométer per másodperces per megaparszekes volt helyi, és 66,93-es kozmikus szinten. A kutató hozzátette, ha nem számolnak a bolygónkat is tartalmazó üreg hatásaival, a Hubble-konstans lokális értékét hibásan magasabbnak mérhetik.
Az, hogy az Univerzum nem egységes, nem nagy meglepetés. A Tejút például a Laniakea szuperhalmazban helyezkedik el, amelyet 100 000 galaxis gravitációs kapcsolata tart egyben. Az efféle szuperklaszterek az Univerzum legnagyobb struktúrái. A szakértők úgy vélik, hogy egy sűrűbb régió, a Nagy Mozgató felé haladunk, míg a jóval ritkásabb Dipólus Taszítótól távolodunk.
