Egyetlen ország sem szúrhat ki jobban sportolóival, mint hogy megtiltja nekik az olimpián való részvételt – ez történt 1984-ben Magyarországon (is). Egy élet álma, munkája, küzdelme, és jó eséllyel egyetlen lehetősége mehet füstbe egyetlen, egyébként teljesen értelmetlen politikai döntéssel.
A történet 1980 tavaszán kezdődött, abban az évben Moszkva rendezte a nyári olimpiai játékokat. Év elején a két szuperhatalom közötti viszony meglehetősen feszült volt, miután előző év karácsonyán a szovjet Vörös Hadsereg inváziót indított Afganisztán ellen. Jimmy Carter elnök fenyegetőzéseit és ultimátumait a szovjet vezetők figyelmen kívül hagyták, mire az elnök egy “látványos akcióval” próbált csapást mérni a kommunista hatalom tekintélyére.
Megértem, hogy mit éreznek […] de amit teszünk, azzal megvédjük az olimpia szellemét és minőségét, nem pedig elpusztítjuk azt
– fogalmazott amerikai sportolók előtt, amikor 1980. március 21-én – nem egészen négy hónappal a játékok megnyitója előtt – bejelentette, hogy az USA bojkottálja a moszkvai olimpiát. Amely sportoló nem lett volna hajlandó “önszántából” távol maradni, azt útlevele bevonásával fenyegették meg.
Kiskapuk
Az amerikai bojkotthoz több nyugati állam is csatlakozott, de csak “ímmel-ámmal”: Európából például egyedül az NSZK maradt távol az USA-hoz hasonló következetességgel, a többség kiskapukat keresett. Dánia és Ausztrália például az olimpiai zászló alatt indította el küldötteit, mások, mint Belgium vagy Franciaország csak a megnyitó ünnepséget bojkottálták. Később az ő sportolóik az olimpiai zászló alatt versenyeztek, győzelmük esetén pedig az olimpiai himnusz csendült fel tiszteletükre.
Kölcsön kenyér visszajár és a bosszú akkor a legédesebb, ha hideg – járhatott a szovjet politikusok fejében, amikor csaknem az utolsó pillanatban, 1984. május 8-án bojkottot jelentettek be a XXIII., Los Angeles-i nyári olimpiára.
Mi is elítéltük…
Mondvacsinált indokokat hoztak, mint néhány személyes sértődés, ellentét, erkölcsi aggályokat fogalmaztak meg, hogy az amerikaiak csak üzleti érdekből vállalják a szervezezést és a többi. A legfőbb érv viszont az volt, hogy az ellenséges hangulatban nem látják biztosítva a szovjet sportolók biztonságát.
A magyar Olimpiai Bizottság is beállt a sorba, és kijelentette:
elítél minden olyan törekvést, amelyek a Szovjetunió és más szocialista országok sportolói ellen irányulnak.
És természetesen mi is bojkottáltuk az olimpiát, miként Kína ,Románia és Jugoszlávia kivételével a szocialista országok. A szovjet hiszti épp annyira nem ért célt, mint annak idején az amerikai, sőt. Összesen 15 ország maradt távol, 141 vett részt és ez a szám a 6797 indulóval együtt csúcsnak számított az újkori olimpiák történetében.
A bojkottnak tényleg semmi értelme nem volt, ezzel szemben számtalan kiváló sportolót, csak a magyarok közül: a birkózó Gáspár Tamást, a tornász Guczoghy Györgyöt, a vívó Stefanek Gertrúdot és Kolczonay Ernőt, a sportlövő Kotroczó Lászlónét, a cselgáncsozó Nagysolymosi Sándort, és Fábián László öttusázót (is) megfosztottak élete céljának elérésétől. Hosszú évek szorgalmas munkája veszett kárba, még csak lehetőségük sem nyílt az olimpiai részvételre – emeli ki az Olimpia.hu.
Sovány vigaszt jelentettek számukra az olimpia előtt és után megrendezett Barátság játékok, ahol a győztesek az olimpiai jutalmaknak megfelelő összeget, egy Zsiguli árát (körülbelül százezer forintot) kapták.
