Budapest 50 napos ostroma 1944 december vége és 1945. február 13. között a harmadik leghosszabb városostrom volt a II. világháború történetében. A lehető legértelmetlenebb vérontás. Civilek tízezrei vesztették életüket vagy sebesültek meg, a német és magyar katonák vesztesége a halottakat és sebesülteket is egybe véve elérte a 100 ezer főt. A szovjetek 80 ezer embert veszítettek, 240 ezer sebesültjük volt.
A védők ténylegesen harcoló alakulatok létszáma nem érte el a 60 ezer főt, nekik kellett volna feltartóztatniuk a hat szovjet és egy román hadtest többszörös túlerejét. A magyar vezetés eleinte meg akarta kímélni a fővárost, Budapestet “nyílt várossá” kívánta nyilvánítani.
Az utolsó pillanat után
A város parancsnokságát Karl Pfeffer-Wildenbruch SS obergruppenführerre bízta. 1945 elején több kísérlet is volt a város felmentésére, a védők is számos alkalommal tervezték az ostromgyűrű áttörését, de Hitler hajthatatlan maradt. Pfeffer-Wildenbruch az utolsó pillanatban határozta el magát, amikor már gyakorlatilag csak a Várhegy és környéke maradt magyar-német kézen: a Dunától a Vérmezőig, a Margit körúttól a Hegyalja útig terjedő terület.
A parancsnok 1945. február 11-én, 17:50-kor jelentette rádióján:
Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsótöltény csőre töltve. Budapest védői választhattunk a kapituláció vagy a harc nélküli lemészárlás között. Az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel együtt offenzív módon új harci és ellátási bázist keresek
– idézi Ungváry Krisztián a Rubicon Történelmi Folyóirat egy korábbi számában.
Az áttörést este nyolc órára tervezték a Széll Kálmán térnél, illetve több kisebb harccsoporttal a Margit körút teljes hosszában.
Majd a csodafegyver…
Első támadási célként a Hűvösvölgyi út-Budakeszi út elágazását határozták meg, reggelre Tinnye elérése volt a cél, és – a tervek szerint másnap dél körül elérték volna a saját vonalakat. A katonák többsége egyáltalán nem tudta, mi vár rá. Olyan hírek keringtek, hogy csak szovjet hadtápegységek állnak velük szemben vagy hogy románok, akik az első lövéstől úgyis elfutnak…
A kitörési parancs este hat órás kihirdetésekor egy nyilas tiszt ezt mondta a katonáknak:
A felmentő egységek Budakeszin vannak. Gyerekjáték lesz a kitörés. Elöl mennek majd a Tigrisek, utána a gépesített SS-alakulatok, azután a nyilas egységek, majd a Wermacht és a magyar csapatok. A Dunántúlon kipihenjük magunkat, megkapjuk az új csodafegyvereket, garantálom, hogy 3 hét múlva egy orosz katona sem lesz az országban.
Akár az állatok…
Ehhez képest Pfeffer-Wildenbruch és Dörner SS-Oberführer 500 SS-rendőrrel mégsem választotta ezt a “sétagaloppot”. Ők a föld alatt, az Ördögárok csatornáján keresztül igyekeztek kikerülni a szovjet vonalak áttörésének legkritikusabb részét…
Az oroszok már várták a kitörést. Nem azért, mert valaki elárulta volna, hanem nem volt nehéz kitalálni, mely irányokban történik majd. Az első hullám este nyolckor indult, hatalmas mészárlás kezdődött. Ungváry Krisztián nyomán két német katonát idézünk:
Ott van tehát a front, a Széna tér! Ezen a szoroson mindenkinek át kell jutnia. Az emberek mellettünk jobbra és balra már mind megvesztek. Könyökükkel küzdik magukat előre, löknek és rúgnak, akár az állatok.
[…]
Átrohanunk a nyílt téren. Csattanások és robbanások előttünk, mellettünk, mögöttünk. Géppuskák kelepelnek, géppisztolyok kattognak, lövések dörrennek, kézigránátok robbannak – tűz mindenütt. Gondolkodásra nincs idő. Előttem égő páncélos. Elöl orosz lövegnek kell lennie, amely mindig belelő a tömegbe. Telitalálat telitalálatot követ. Akit eltalálnak, fekve marad. Akár a lemmingek, vakon előrehajtva hullanak a tengerbe – ahogy itt is előrelökdösődik a tömeg, mely nemrég még fegyelmezett volt, s most a vesztébe rohan.
Sokan úgy emlékeztek vissza, a borzalom óráiban hangszórókból játszották a Hiába menekülsz, hiába futsz című slágert…
40 ezerből hétszáz menekült meg
A haditerv az első percekben összeomlott, az egymást követő hullámok egymáson tapostak, megbénították egymás mozgását, csak a Postapalota és a Városmajor felé indulók közül tudtak már az első hullámmal kijutni.
Eközben német és magyar katonák tízezrei, sőt sok civil rohant a halálba, lökte egymást a mészárszékre, akik pedig átjutottak, azok ellen megindult a hajtóvadászat. Hátborzongató a mérleg. Az oroszok több mint 22 ezer hadifoglyot ejtettek, a kitörés halálos áldozatainak számát Ungváry Krisztián 19 250 főre teszi. Mindössze 700-an érték el a német vonalakat, és körülbelül ugyanennyi ember tudott “elmerülni” a fővárosban.
