A jelenség tízezer kilométeren át húzódik a bolygó légkörének felső rétegében – olvasható Tagucsi Makoto, a tokiói Rikkjo Egyetem kutatójának elemzése a Nature Geoscience című tudományos lapban.
A kutatók a jelenségre az Akacuki (Pirkadat) nevű japán Vénusz-szonda felvételein lettek figyelmesek, az íves forma a képeken világosabb, melegebb zónaként látszódik. Mozdulatlanul áll a Vénusz felszíne felett és nem mozdul a felhőkkel.
A jelenség a Vénusz – ahol egykor élet lehetett – egyik hegyvidéki területe fölött húzódik. A szakértők feltételezése szerint ezek a hegyek gravitációs hullámokat generálnak a talaj közeli szelekben – hasonló történik a Földön lévő hegyvonulatoknál is. Ez a hullám akár a Vénusz felső légköréig is továbbterjedhet és előidézheti a megfigyelt jelenséget. Ezek a hegyek által előidézett gravitációs hullámok fontos szerepet játszhatnak a Vénusz klímájának kialakításában.
A Vénusz 12 100 kilométeres átmérőjével csaknem olyan nagy, mint a Föld, amelynek átmérője 12 750 kilométer. Szűkebb pályájának köszönhetően viszont gyorsabban kerüli meg a Napot: egy Vénusz-év 255 földi napnak felel meg. És mivel a Földdel ellentétben a Vénusz saját tengelye körül a Nap körüli keringési irányával ellentétesen forog, ezért egy napja 117 földi napnyi hosszú.
A Vénusz felszínén pokoli körülmények uralkodnak. A bolygó felhőlepelbe burkolózik, amelynek üvegházhatása csaknem 500 Celsius-fokra emeli a felszíni hőmérsékletet – ebben a melegben az ólom is megolvad. A sűrű légkör szinte teljesen szén-dioxidból áll. A felhők pedig alapvetően kénsavcseppek alkotják.
A Vénusz a Föld égboltjának jelenleg legfényesebb csillaga. A fénylő esthajnalcsillag január végén este fél tízkor süllyed a láthatár alá. A Vénusz fénye a hónap során lassan növekszik. (MTI)
