Nem halnak éhen a jegesmedvék, előbb megmérgezzük őket

Az ugye régóta köztudott, hogy a klímaváltozással egyre csökkenő északi jégtakaró miatt a jegesmedve élettere, vadászmezői eltűnnek, ami lassú, kínosan lassú éhhalálra ítéli a fehér mackókat. A globális felmelegedés hihetetlen sebességéért az emberi tevékenység felelős, a pesszimistább modellek szerint már 2080-2085 körül megtörténhet, hogy nyaranként teljes egészében elolvad az Északi-sark jege. Akkor pedig a jegesmedvéknek elméletben végük.

Egy friss tanulmány szerint viszont lehet, hogy már jóval előbb. Sara Villa, a Milano-Bicoccai Egyetem toxikológusa és csapata 40 év kutatási anyagait vizsgálva kiderítette: meglehetősen aktívan mérgezzük is ezt a fajt.

1x10x10x10 már túl sok

A bűnöst a lassan lebomló szennyezőanyagokban, a gyűjtőnéven POP-anyagoknak nevezett körben kell keresni. Ezek olyan, erősen mérgező vegyületek, amelyek nagyon lassan bomlanak le, és felhalmozódnak az élőlények testében – az ipar és a mezőgazdaság is tucatnyi ilyet használ. Amilyen méreganyag pedig a Jeges-tengerbe jut akár a szennyvízen, akár a hajókból kidobált vagy bármely más úton a tengerbe jutott szemét révén, előbb-utóbb a jegesmedvében köt ki.

Mert ő áll a tápláléklánc csúcsán. A képlet nagyon egyszerű: a vizet szerves anyagokért szűrögető kis rák összeszed mondjuk egy egységnyi mérget. Bekapja őt egy hal, és aznap még vagy tíz hasonló rákot, majd testében a tíz egységnyi méreggel maga is egy nagyobb hal vacsorája lesz – persze nem egyedül, maradjunk a tízes mennyiségnél.

Tudnánk még játszani a halak méretével, de zárjuk rövidre: ha egy fóka naponta tíz nagyobb halat megeszik, benne már ezer egységnyi toxikus anyag koncentrálódik. És itt zárja a sort a jegesmedve sok-sok elfogyasztott fókával… Főleg a bocsok vannak veszélybe, az anyatejjel szervezetükbe jutó POP-anyagok rájuk a legveszélyesebbek.

Éhen halnak és megfulladnak

Ijesztő a helyzet. A jegesmedvék lassan, de biztosan mérgezik magukat, vagy éhen halnak – no,nem azért, mert tudatosan utóbbit választanák a toxikus fókahús helyett, hanem mert a klímaváltozással az ember hosszú, gyötrelmes éhhalálra ítélte őket. Erről beszélgettünk Gálhidy László ökológussal, a WWF Magyarország szakértőjével.

Kezdjük azzal, hogy a nyár a medvék életében a koplalás, a szűk hónapok ideje. Ilyenkor a sarkköri szárazföldeken portyáznak Észak-Amerika, Grönland, Skandinávia, Szibéria partjainál. A tartalékaikból, tavaszig felhalmozott zsírtartalékaikból élnek, de nem kizárólag. Megesznek mindenféle dögöt – sőt, a téli bőségben maguk is rejtenek el itt-ott kis elemózsiát, amit a nyári hónapokban felkeresnek. Fogyasztják emellett a sarkvidéki növények bogyóit, hajtásait, mohát, zuzmót, vagy a tengeri hínárt.

Kevesen tudják, de a szárazföldön is vadásznak: nem ritka, hogy az éhes jegesmedve fiatal pézsmatulkot vagy rénszarvast zsákmányol. Halat szintén fognak maguknak, ha kell.

A lényeg, valahogy ki kell húzniuk az első fagyok beálltáig – amikor a parti jég elkezd hízni, a medvék útra kelnek észak felé. Fókára vadásznak: lesben állnak a lélegzőnyílásoknál, és amikor a gyanútlan zsákmány kibukkan a vízből, egy hatalmas pofonnal leterítik. Elfogják a jégtáblákon sütkérező tengeri emlősöket, de kiszagolják mélyen a hó alatt, a szülőüregben lapuló kölyköket is. A hosszú sarki tél alatt annyi zsírt szednek magukra, amennyivel kihúzzák a szűkös nyári hónapokat, majd a jég visszavonulásával ismét visszatérnek a kontinensekre.

És itt szól közbe a klímaváltozás. A tenger egyre később fagy be, és hamarabb kezd olvadni, a medvék a megszokottnál hetekkel tovább kénytelenek a parton rostokolni. Sok állat nem bírja már az éhezést, legyengül, elpusztul. Az utóbbi időben nem ritkán találnak végelgyengülésben kimúlt fiatal egyedeket.

Felfoghatatlan, hogy egy ereje teljében lévő egészséges, több száz kilós izomkolosszusnak, egy csúcsragadozónak természetes élőhelyén éhen kell vesznie. Pedig ez van, ha nem jön a jég.

És egyre később jön, mostanában az északi sark jege nyaranta szinte évről-évre rekordméretűre zsugorodik. Ebből fakad egy másik probléma is: évente több medve – főleg bocs – fullad meg a nyílt vízen. Kiváló és gyors úszók, de ha túl messze a part, ha nincs egy jégtábla, amin megpihenhetnek, végül az úszóbajnokokat is elnyeli a víz.

Az egész rendszer megroppan, ha eltűnik a mackó

Mi lesz velük? Gálhidy László szerint jelenleg úgy néz ki, hogy a jegesmedve létalapja viszonylag rövid időn belül megszűnik, a folytatás a faj rugalmasságán múlik. A következő generációknak drasztikusan meg kell változtatniuk életmódjukat, gyakorlatilag át kell szokniuk a szárazföldi életre. Nyári viselkedésük alapján elméletileg képesek rá, de kérdés, hogy megteszik-e, illetve hogy elég lesz-e ehhez a következő néhány évtized.

Esélyes a fal kihalása, de van remény egyes állományok túlélésére – ennél pontosabb jóslatba a szakértő nem akar belemenni. Hatalmas területen, változatos élőhelyeken találunk jegesmedve-populációkat, ami maga a faj túlélési esélyét növeli. Észak-Amerikában egyre több grizzly-jegesmedve hibridet figyelnek meg, ami – egy új faj születésének lehetőségén túl – azt is jelentheti: a jegesmedvék elkezdtek eltávolodni a tengertől.

Nem tudjuk, mi lesz. Azt viszont igen, hogy egy-egy faj eltűnése mindig kijózanító figyelmeztetés az emberiségnek, mennyire kártékony a tevékenysége, micsoda drasztikus változást képes okozni az élővilágban. Ha pedig egy csúcsragadozó tűnik el, abba beleremeg az egész rendszer: egyes fajok veszélyes mértékben elszaporodhatnak, míg mások eltűnhetnek, kipusztulhatnak a jegesmedve hiánya miatt.

(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Europress Fotóügynökség)