A másik majom ugyanis nem egy állat, hanem egy gép. Nem, ez nem valamilyen gyenge sci-fi nyitójelenete, hanem egy olyan eset, amely a valóságban is megtörtént. A szerkezet ugyanis egyike annak a több mint 30 rendkívül valósághű, élő vadállatot utánzó eszköznek, melynek szemébe nagy felbontású kamerákat helyeztek. A gépeket a BBC stábja használta egy új dokumentumsorozat, a Spy the Wild forgatásakor.
Az igen élethű eszközök segítségével a filmesek páratlanul közel jutottak a vadállatokhoz, olyan felvételeket készítettek, melyekhez hasonlót korábban nem láthatott a közönség. A kamerával ellátott szerkezeteknek köszönhetően a nézők krokodilok, csimpánzok, pingvinek és sok más állat kalandjait követhetik nyomon.
A forgatások alatt az alkotók hamar rájöttek, hogy a vadállatok nem sokban különböznek tőlünk. A stáb szerint az élőlények olyan viselkedéseket produkáltak, melyek emlékeztettek az empátiára vagy a fájdalomra. A tudósok általában kerülik az efféle párhuzamok megfogalmazását, az azonban igaz, hogy az állatok neurológiája hasonlít az emberire: agyuk gyakran ugyanazokat az idegpályákat és vegyi anyagokat használja, mint a miénk.
A biológiai bizonyítékok ellenére a szakértők továbbra sem tudják, hogy az állatok viselkedései és érzelmei pontosan milyen közel is állnak az emberekéhez. Bár az új természetfilm-sorozat sem ad egyértelmű választ a kérdésre, azért alaposan körbejárja a problémát.
Az első epizód a szeretetet és a bánatot mutatja be, a következő részekben pedig egyéb érzelmeket, vonásokat és viselkedéseket, például az intelligenciát és a barátságot ismerhetik majd meg a nézők.
Mivel a kamerákkal igen közel sikerült kerülni az állatokhoz, a felvételek gyakorlatilag olyanok, mintha egy-egy élőlény saját szemével látnánk az eseményeket.
Egy alkalommal a stáb egy 120 fős hulmáncsoport szülői magatartását figyelte meg. Ehhez egy olyan eszközt készítettek, amely egy majomkölyökre emlékeztet. A gépet végül nem csupán befogadta a közösség, de egy, a populációt sújtó baleset során az eszközből kifejezetten fontos szereplő vált.
Ehhez persze az is kellett, hogy a szerkezetek ne csupán bambán nézzenek maguk elé, hanem néha reagáljanak is a történésekre. Az afrikai vadkutya-kamera például nehezen maradhatott volna épségben csak a barátságos külsejének köszönhetően, mivel a kifejlett hiénakutyák nagyon agresszívek. A robotot éppen ezért úgy tervezték meg, hogy képes legyen alázatosan csóválni a farkát, ezzel verve át a rendkívül intelligens és szociális állatokat.
Egy-egy kamera elkészítése akár hónapokig is eltarthatott, hiszen a szerkezeteket számtalan váratlan helyzetre kellett felkészíteni. A költséges eszközök létrehozásán sok esetben nemzetközi csapatok dolgoztak, maguk a forgatások a bolygó egymástól igen távoli pontjain zajlottak.
A befektetett pénz, energia és idő azonban alighanem megtérült, hiszen az animatronikának hála páratlan felvételek készültek. A vadállatok életére történő ilyen közeli bepillantásra csak igen ritkán van lehetőség.
