Az oroszlán az erő, a hatalom, az uralkodás szimbóluma volt a legtöbb kultúrkörben, így a középkori Európában is. Még akkor is, ha az öreg kontinensen vadon nem élt, uralkodók gyakran ajándékozták egymásnak a fejedelmi vadat Itáliától Angliáig, Magyarországig.
A Hunyadi család is hamar kapcsolatba került az állatok királyával, bár először csak jelképesen. Amikor V. László király megszabadult a császár fogsággal felérő gyámsága alól, így köszöntötte a lábai elé boruló Hunyadi János kormányzót:
Üdvözöllek, Magyarország atyja, a keresztény nép oltalma, akit mindig legkegyesebb szülőmnek kell tartanom, aki ha ezekben az időkben nem lett volna Pannóniában, a közösség már elveszett volna. Bárcsak olyan fejedelmet adna bennem az isteni kegyelem, amilyet az emberek reménye és Corvinus véleménye megkövetel.
[…]
Miután ezt elmondta … A gróffá tett Corvinust a király az isteni István bazilikájában egy magas emelvényen királyi öltözékben ülve, a nemesek és fejedelmek sokasága előtt felékesítette elnyert méltóságának jelvényeivel, megerősítette nemzetségének hollós címerét, és mert Magyarország lehulló koronáját az ő vitézsége tartotta fenn, kibővítette azt egy ágaskodó oroszlánnal, mely a királyi koronát tartja.
Firenze küldött oroszlánt
Mátyás pedig királyként több oroszlánt is tartott. Szokás volt akkoriban a diplomáciai kapcsolatok megerősítése céljából különleges ajándékokat adni az uralkodóknak. Nagy Lajos például Velencétől kapott pár afrikai csúcsragadozót. Mátyás pedig Firenzétől.
Királyunk és az itáliai városállam viszonya eleinte udvarias, de hűvös volt, hiszen a Medicik állama kifejezetten jó kapcsolatokat ápolt az oszmán-törökkel. Aztán a pápa, a közvélemény és több európai uralkodó nyomására Firenze felszámolta kereskedelmi kapcsolatait a törökkel, az 1460-as évek vége felé a Magyar Királyság és Firenze diplomatái egyre aktívabban dolgoztak a két állam szövetségén Ennek jegyében küldött a Signoria Mátyás udvarába 1469. december 23-án egy hím és egy nőstény oroszlánt.
Mátyás amúgy is messze földön híres vadaskertet tartott fenn, amelyből nem hiányozhattak az egzotikus állatok sem. Bonfini mester úgy tudja, koronázása után még oroszlánvadászatot is rendezett, bár nem túl valószínű, hogy ezt a ritka, drága vadat csak úgy leölték volna…
A koronázási ünnepség végbementével Mátyás a teljes püspöki és főnemesi renddel visszatért Budára, és ott töltötte nyugalomban ezt a nyarat, naponta rendezett különféle előadásokat, melyekről sohasem maradt el a lovagi torna, a kocsiverseny, az oroszlánvadászat, két-három gladiátorjáték, ami kiváltképpen szórakoztatta.
Mi több, ő maga is nap mint nap megmérkőzött a cirkuszban a lovagi tornán, akkora erőbedobással és vakmerőséggel, hogy előreszegzett lándzsával a legizmosabbakkal is összecsapott. Megparancsolta, hogy a viadal közben ne tekintsenek a rangjára, sőt, ezt hivatalos rendeletben is többször kihirdette. Állandóan részt vett a kocsiversenyeken; a tunyaságnál és a gyűlöletes lustaságnál semmit sem tartott alábbvalónak;
In leo veritas
Egy tanulságos történet formájában a nép is megemlékezik Mátyásról és egy oroszlánról. Történt egyszer, hogy a király a nánai várban vendégeskedett, odagyűltek a környező urak is mind. Ezt kihasználva a Orbán, a vár hadnagya elugrott sirokra, hogy meglátogassa az ottani Magdolna nevű úrnőt.
Csakhogy a légyottot az őrök leleplezték, Orbán pedig ló és fegyverek nélkül menekült. Útközben találkozott egy talján kőfaragóval, aki egy oroszlánnal járta az országot. Kész is volt a mese: Nánán előadta, hogy az oroszlán falta fel a lovát. Mikor a kőfaragó is megérkezett, Kompolti várúr halálra ítélte az oroszlánt. De Mátyás udvari bolondjának feltűnt az állat beesett horpasza, így próbát tettek: miután felfalt egy egész ökröt, egyértelművé vált, hogy a lovat nem falhatta fel előtte.
Az oroszlán szája így igazat szólott, Mátyás pedig azzal büntette a várurat igazságtalan ítéletéért, hogy egy év múlva eszközölje ki az igazságot egy másik oroszlán szájából. Kompoltiné Ilona asszony oldotta meg a problémát, a talján mesterrel faragtatott egy oroszlános vízköpőt. Egy évre rá, mikor Mátyás megint náluk vendégeskedett, a márványoroszlán szájából bor folyt a király serlegébe. Mert borban az igazság… Nánán ezután sokáig kissé átalakítva használták az ismert mondást: “in vino veritas” helyett “in leo veritas”.
Az oroszlánok együtt haltak Mátyással
Oroszlánjai pedig a halálba is elkísérték a jó Mátyás királyt.
Halálát sok előjel jövendölte. Elsősorban pedig az előző évben január kalendája után megdördült az ég, halála után pedig a Duna szerfelett megduzzadt, sok falut és parti várost elöntött, hogy az ország védnökének távozása után a Pannóniákat megoltalmazza a törökök betörésétől.
Az oroszlánok is, amelyeket Budán tartottak, mind elpusztultak azon a napon, amelyen a király. Továbbá ebben az időben Budán nem láttak egy hollót sem, a Corvinus-ház jelképét, ellenben Fehérvárott, ahol Magyarország királyainak sírjai találhatók, annyi egymásra károgó holló tűnt fel, hogy abból mindenki könnyen megsejthette az uralkodó halálát. És az álomfejtők meg a matematikusok sem hallgatták el, hogy ebben az esztendőben meg fog halni.
