Szerencsések a Tamások, nevük napját három jeles dátummal is feljegyezte a kalendárium. Március 7-én Aquinói Szent Tamásra, december 21-én Tamás apostolra, december 29-én pedig Canterburyi Szent Tamásra való emlékezés okán kerülnek a figyelem középpontjába.
Az út, az igazság, az élet
Tamás apostolról igen keveset tudunk. Annyi biztos, hogy Jézus legbelsőbb baráti körébe tartozott, hiszen a Mester meghívta a 12 apostol közé. Egyike volt azoknak, akik még akkor is kitartottak Jézus mellett, amikor sokan elpártoltak tőle, mert sorsa már sejthető volt.
Tamás alakja János evangéliumában kap nagyobb szerepet, ahol rokonszenves, szimpatikus alakja a nem könnyen hívő, töprengő, kétkedő embert személyesíti meg. Tamás egyik kérdésére hangzottak el Jézus szájából a ma már szállóigévé vált szavak: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam”.
Hiszem, ha látom!
A “hitetlenkedő” Tamással is János evangéliumában találkozunk Jézus feltámadása után:
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
Apokrif iratok szerint Tamás kétkedett Mária mennybemenetelében is. A hagyomány úgy tartja a Szűzanya mennybevitele közben, bizonyságul visszaejtette az övét Tamás Apostolnak – ezért ismerhetjük őt úgy is, mint aki kétszer kételkedett.
Elolvadt az ércbálvány
December 21-én halt mártírhalált Kr.u. 72-ben. Indiában térített, főleg nők hallgatták szónoklatait. A férfiak azonban megharagudtak rá, és királyuk elé hurcolták Tamást. Válogatott kínoknak vetették alá, de Isten nem hagyta, hogy baja essen. Izzó vaslemezre tették, de az Úr hűs forrást fakasztott, amikor pedig kemencébe zárták, hűvös szellő lengedezett körülötte.
Végül arra akarták kényszeríteni, hogy egy ércbálvány előtt mutasson be áldozatot: letérdelt, és ezt mondta: ,,Imádlak, Jézus Krisztus!”
Tamás szolgája
Tamáshoz napja a nép körében leginkább a disznóölésről volt ismert. Az ilyenkor vágott disznó zsírját tamáshájnak nevezték, és kelések gyógyítására tartották alkalmasnak. Medvesalján úgy tartották, hogy az ezen a napon vágott disznó sózott vérét el kell tenni, mert gyógyítja a köszvényt.
A Mura-vidéken úgy hitték, aki ezen a napon disznót öl, annak minden évben le kell vágnia valamit, mert Tamás öl, elpusztítja valamelyik állatát. És létezik egy mondás is: Tamás szolgája vagyok, vagyis a kételkedő apostolra utalva: hiszem, ha látom.
