Köszönhetően mindenkinek, aki az elmúlt 2700 évben foglalkozott a csillagászattal, egy halom adat áll rendelkezésre arról, hogy a Föld a tengelye körüli fordulatot egyre lassabban teszi meg, ami azt jelenti, hogy minden egyes évszázaddal 1,8 milliszekundumot lassul a forgás, írja a Proceedings of the Royal Society A. Az oldalon egyébként a kiszámítást is megnézhetitek.
Van az idő, és van az, hogy a Föld milyen gyorsan forog. Hagyományosan ez a kettő szorosan összefügg, de azért nem ugyanaz
– mondta Duncan Agnew geofizikus, a Scripps Institution of Oceanography munkatársa.
Őseink még a Nap állása, és a Hold alakja mentén mérték az időt, míg mostanság órával tesszük ugyanezt, ami független a fizika törvényeitől, sőt, 1960-tól kezdve rendelkezésre állnak az atomórák, melyek megmutatják, hogy egy nap 86 400 másodperc, ami 9 192 631 770 oszcillációja a cézium-133 atomnak.
Éppen ezért az atomóráknál június 30 és december 31 között közel egy másodpercet (0,9 sec) szoktak hozzáadni a földi időhöz, ami idén pont az év utolsó éjszakáján esedékes.
De miért lassul a Föld forgása?
A nagy időjárási rendszerek és a légköri szelek elegendő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy akár ezredmásodpercekkel befolyásolják a forgás sebességét évszakonként, de ugyanígy a vulkánok és a földrengések is beleszólhatnak a folyamatba, ám ezeket a változásokat nehéz észlelni. 2011-ben a Jet Propulsion Laboratory (La Cañada Flintridge) egyik kutatója kiszámolta, hogy a Japánra lesújtó kilences erősségű földrengés 1,8 milliomod másodperccel tolta ki a naptári év hosszát.
Ugyanakkor a forgást érintő domináns erőhatások hosszabb távon az óceán és a Hold közti gravitációt jelentik, és a tudósok évtizedek óta ismerik ennek “időlassító” hatását, ám akadnak ennél finomabb faktorok is, mint amilyen például a sarki jég mennyisége, illetve a Föld magjában lévő olvadt kőzet mennyisége. Ám mindent számításba venni hatalmas feladat, de ennek ellenére egy brit kutatócsoport magára vállalta, és összegyűjtött több száz megfigyelést, egészen az ókori írástudóktól kezdve.
A csapat célja az volt, hogy az ókori nap- és holdfogyatkozásokat összevesse a számítógépes modellekkel, és ebből kiszámolja, mennyit változott bolygónk forgási sebessége az idők folyamán.
Kemény dió
Nem egyszerű dolog ez a téma, és erről Richard Stephenson, a közelmúltban visszavonult csillagász is sokat tudna mesélni, aki az elmúlt 40 évben rengeteget tanulmányozta a lassulás hátterét, főleg akkor, amikor még fiatal kutató volt az Essex University-n. A kutakodást a kínaiaknál kezdte, és annyira komolyan vette, hogy 1500 kínai karaktert magolt be mellé, ami még mindig kevés ahhoz, hogy újságot tudjon olvasni azon a nyelven, ugyanakkor elég ahhoz, hogy a dinasztiák feljegyzései között értékes anyagokra leljen. Így az évek folyamán sikerült begyűjtenie 50 nap- és holdfogyatkozás pontos dátumát i.sz. 434 és 1280 között.
Ebben az időszakban vízi órákat használtak arra, hogy megmondják, mennyi az idő. Ezek az eszközök vizet csepegtettek egy edénybe, állandó sebességgel, és bár nem voltak túl pontosak, de 50 megfigyelés átlagából egész jó eredmények nyerhetőek.
I.e 720 és 10 közötti időszakból néhány agyagtábla is megmaradt, melyekből szintén hasznos infókat tudott Stephenson kinyerni, arról nem is beszélve, hogy elmondása szerint az iszlám csillagászok különösen jó munkát végeztek a maguk idején, és nem lehet nekik elég hálás. A munkája különösen felgyorsult akkor, amikor találkozott Leslie Morrisonnal, aki addigra tekintélyes adatbázissal rendelkezett az elmúlt 400 évből.
Nem nehéz egyébként kitalálni, hogy az igazi áttörést a Föld forgásának lassulását illetően a teleszkópok megjelenése és dinamikus fejlődése hozta, mert innentől kezdve nem csupán órányi, hanem másodpercnyi pontossággal mérhetővé váltak a differenciák. Stephenson és Morrison jelenleg is ezen a projekten dolgozik, és nagyra törő terveik vannak, mert szerintük nagyon fontos témáról van szó.
Forrás: Chicago Tribune
