A Washingtoni Egyetem kutatásában résztvevőknek egy virtuális személyt kellett irányítania egy általuk nem látott útvesztőben. Az alanyokat bizonyos időközönként a villanásokkal megkérték, hogy haladjanak tovább egyenesen, vagy éppen forduljanak le valamelyik irányba.
Hogy a résztvevők tudják, hogy virtuális karakterük mikor ütközik falnak, illetve mikor kell irányt váltaniuk, a kutatók TMS-t használtak. A módszernek köszönhetően az alanyok agyának vizuális kérgében olyan villanásokat, úgynevezett foszféneket érzékeltek, melyek segítettek a tájékozódásban.
Ezek a bizonyos foszfének sokban hasonlítanak arra a villanásra, melyet akkor érzékelünk, amikor erősen megdörzsöljük a szemünket – a sokszor „csillagokként” leírt jelenség akkor jelentkezik, amikor a fény valójában nem is jut el a látószervig.
A technikának köszönhetően a résztvevők különböző labirintusokban járva 92 százalékos pontossággal választották meg jól az irányt. Az eredményekről beszámoló tanulmányban a kutatók kifejtik, hogy a TMS alkalmas lehet arra, hogy betöltse a hézagot a látás- vagy halláskárosult személyek érzékelésében. Mivel a módszer nem invazív, azaz nem a testbe történő beültetéssel, hanem a koponya külső felületére való csatlakoztatással működik, sokkal kényelmesebbnek is ígérkezik, mint a hagyományos megoldások.
Bár a mostani kutatásban meglehetősen kezdetleges jeleket használtak – a foszfének egyszerű igen-nem üzeneteket közvetítettek – a szakértők mégis bíznak benne, hogy a módszer jövőbeli fejlődése bonyolultabb információk továbbítására is lehetőséget ad majd. Emellett arra is szükség lesz, hogy olyan TMS készüléket hozzanak létre, amely kényelmesen hordozható – a kutatásban használt eszköz ugyanis meglehetősen nagy és nehéz volt.
A technológia folyamatos fejlődésével az új eredmények alapjai lehetnek a nem invazív, vakok számára elkészített implantátumok számára.
(Via: IFL Science)
