A legtöbb kutyagazda hajlamos emberi tulajdonságokkal felruházni kedvencét, és erre számtalan bizonyítékot “gyárt” az eb viselkedésének „félremagyarázásával”. Így tud a legtöbb kutya megsértődni, bocsánatot kérni, bosszúból bepisilni, vagy csak egy hajszálon múlik, hogy meg nem szólal.
A kutya az kutya, az ember pedig ember, ám tény, hogy a több tízezer évnyi együttélés, az ebek szelekciója nagyon is egymásra hangolta a két fajt. Egyre-másra derülnek ki a kutyák meglepő tulajdonságai, amelyek viszont attól még nem emberiek, hogy mi is rendelkezünk velük.
Erősen düledezik viszont a régi elmélet, miszerint leghűségesebb társunk viselkedése pusztán a folyton változó helyzetekre adott reakciók sora. Újabb adalék ennek megdöntésére egy friss magyar tanulmány, amely a világon elsőként bizonyította, hogy a kutyák rendelkeznek epizodikus memóriával, képesek magukban egy korábban megfigyelt komplex cselekedeteket felidézni.
Epizodikus memória – ha kiöntjük a kávét
Miklósi Ádám biológussal, az ELTE Etológia Tanszékének vezetőjével, a tanulmány társszerzőjével beszélgettünk.
Az epizodikus memória az a képesség, amikor egy váratlan, rövid eseményt kérdésre, vagy csak úgy magunktól, “gondolatban” fel tudunk idézni. Ha a munkahelyen reggel megkérdezi a kolléga, milyen volt a reggeled? Azonnal eszünkbe jut, hogy magunkra borítottuk a kávét, láttuk, a szomszéd gyerek mekkorát esett rollerrel iskolába menet és a többi – ez az epizodikus memória.
Ugyan egy kutyát is megkérdezhetünk, mi történt vele séta közben, de választ ne várjunk. Az ELTE Etológia Tanszékének és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának munkatársait mégis érdekelte, rendelkeznek-e az ebek az epizodikus memória képességével, ezért kifejlesztettek egy teljesen új kísérleti módszert.
Csináld!
Összesen 17 családi kutyát tanítottak be arra, hogy a “Csináld!” vezényszóra utánozza a gazda által bemutatott rövid akciót. Például ugorjon fel egy székre, érintsen meg egy tárgyat, több feladat volt. A lényeg tehát, a “Csináld”-ra a kutya megismételte a gazda aktuális cselekvését.
Ezután új parancs következett, amikor a gazda ugrott, az ebnek le kellett feküdnie. Addig csinálták, míg az állatok már maguktól feküdtek le, ha a gazdi felpattant a székre. Ezek tanított dolgok.. A lényeg akkor jött, amikor kis pihenő után egy, a gazda egy új akciót (például megérintett egy esernyőt) mutatott be a kutya számára, majd teljesen váratlanul elhangzott a szó: “Csináld!”.
Epizodikus memóriájuk tehát működik, és kiderült, ők is felejtenek. Néhány perc elteltével még mind a 17 eb hibátlanul teljesített, de egy óra múlva már csak néhányan emlékeztek, mit is kell tenniük. A lényeg viszont, a kutyák rendelkeznek epizodikus memóriával – emeli ki Miklósi Ádám.
Ki van hegyezve az emberre
Érdekesség még, hogy ez a spontán memóriafelidézés nem működik teljesen érdektelen események esetében. Nyilván ön sem tudná hirtelen felidézni, hogy tegnap reggel, amikor a lépcsőházban elment mellette özvegy Kovácsné a földszint 2-ből, vajon volt-e nála gurulós bevásárlószatyor, vagy sem.
De ha özvegy Kovácsné áthúzta volna az ön lábán a megpakolt kiskocsit, az most biztosan beugrana. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a kutya ki van hegyezve az emberre, a gazdára, annak cselekedetei érdekesek a számára. Máskülönben nem tudná epizodikus memóriájából váratlanul visszaidézni.
A kutatók egyelőre csak feltételezik, hogy bizonyos agyi komplexitással rendelkező fajokban megvan ez a képesség, de a verbális kommunikáció hiánya miatt a bizonyítás eddig egyedül a kutyák esetében sikerült.
Önálló gondolatok az eb fejében
A végére ígértük, mert jelen kutatás fókuszában nem ez állt, de Miklósi Ádám szerint az epizodikus memória megléte alapján föl lehet vetni: a kutyában spontán ébrednek önálló gondolatok. Mondhatjuk úgy is, hirtelen eszébe jut valami…
Mit jelent ez a gyakorlatban? A kutya fekszik otthon a szőnyegen, szerencsésebbek vagy vakmerőbbek a kanapén, majd egyszer csak felpattan, kiszalad a konyhába, kikapja a hokedli alá gurult labdát és játszani kezd.
Két lehetőség van. Az egyik, hogy egy áramlat besodorta a labda szagát, ő pedig megérezve kiszaladt megkeresni – ez ugye valóban történhet is így, de ez a feltételezés azt erősíti, hogy a az esetek zömében külső ingerekre reagál.
A másik, hogy ebünknek heverészés közben egyszer csak bevillan: “Korábban jót játszottam azzal labdával, úgy rémlik, a hokedli alatt hagytam…” Vagyis spontán jutott eszébe egy emlék, amelynek hatására cselekszik – ezt a lehetőséget erősíti meg az epizodikus memória képessége.
(Kiemelt kép: ELTE Etológia Tanszék)
