A tudományos kutatások jelentős része azt a célt tűzte ki maga elé, hogy valahogy mesterségesen elő lehessen állítani azt, amit az evolúció egyszer már megoldott. A feladat nem egyszerű, még akkor sem, ha egyre több anyag és technológia segíti az ember csontozatának vagy izomzatának reprodukálását.
Mozogjon az a nejlon, egy-kettő!
A mesterséges izom előállítására is több próbálkozás volt már, de vagy az volt a gond, hogy az anyag tömeges előállítása túlságosan drága (pl. szén alapú nano csövek), vagy éppen annyira energiaigényes a működtetése, hogy az laboratóriumon kívül nem is lehetséges.
Az MIT kutatói azonban egy olyan anyaggal kísérleteznek, ami eddig a legígéretesebb eredményeket hozza. A nejlon rostról van szó, ami hő hatására megrövidül, az átmérője azonban nagyobb lesz. Ebből következik, hogy melegítés hatására mozogni kezd, azaz az egyenes mozgás előidézése nem különösebben nehéz, minden ettől eltérő dimenzióba való hozása azonban annál inkább.
Ha ehhez mechanikus alkatrészeket használnak, az egyszerűség, a könnyű előállítás máris ugrik, ezért az MIT-ben inkább az anyag szerkezetéhez nyúltak hozzá. A rost keresztmetszeti képét körkörösről szögletesre változtatták, majd csak az egyik oldalát melegítették, aminek következtében a nejlon itt gyorsabban húzódott össze, amitől az anyagnak nem volt más választás, mint hogy elhajoljon.
Használható lenne a ruházat előállításánál, és többet nem kellene foglalkozni a méretekkel, mert a nadrág, vagy a sportmez automatikusan viselője testéhez idomulna.
Az autóipar is profitálhatna belőle olyan külső borítások előállításával és alkalmazásával, amely úgy formálná magát, hogy a lehető legkisebb legyen a légellenállás. De persze ott van a robotika, ahol tárt karokkal fogadnak minden megoldást, ami kevés energiát igényel, nem nehéz, olcsó és könnyen alakítható. Az MIT beszámolójában nincs szó arról, hogy mikor látunk ebből valamit megvalósulni.
