Rémisztő adatokat közöl a WWF legfrissebb, 2016-os Élő Bolygó Jelentése: a Földön élő gerinces fajok populációja 2012-re az 1970-es évi szinthez képest 58 százalékkal csökkent. A legnagyobb mértékben az édesvizek élővilága ritkult meg, itt 81 százalékkal, a szárazföldi gerincesek esetén 38, míg a tengerekben 36 százalékkal zsugorodtak a populációk.
Pontosítsunk kicsit: „nem ennyivel kevesebb gerinces állat él a földön, az eredmények a felmért populációkra vonatkoznak, globálisan értelmezve az 58 százalékos pusztulás a változás átlagos ütemét mutatja” – tudtuk meg Antal Alexától, a WWF Magyarország kommunikációs vezetőjétől.
Lassú öngyilkosság
A helyzet komolyságát még jobban átérezhetjük, ha tudjuk, az Élő Bolygó Jelentés összeállításakor világszerte 3706 gerinces faj – emlősök, madarak, halak, kétéltűek, hüllők – összesen 14 152 populációját vizsgálták meg a szakemberek. Az eredményt tehát cseppet sem lehet megalapozatlannak, légbőlkapottnak tekinteni
-teszi hozzá.
Sokkal több annál, hogy eltűnik pár béka vagy hal – kit érdekel? A hihetetlen mértékű pusztítás hátterében túlnyomó részt az emberi tevékenység áll, mint ahogy a halálba menők listájának végén is az embert találjuk.
Az egyén szintjére lebontva fajunk valami olyasmit csinál, mint ha valaki lassan ölő mérgeket adagolna magának nap mint nap, közben egyre kevesebbet enne, inna, bezárná magát egy szűk cellába, ahol mind áporodottabb a levegő, kevesebb az oxigén. Mi ez, ha nem lassú öngyilkosság?
Marco Lambertini, a WWF főigazgatója szerint:
Ha elveszítjük a biológiai sokféleséget, akkor a természetes világ, az életet fenntartó rendszerekkel együtt a mai formájában megszűnik létezni. A természet adja nekünk a levegőt, melyet belélegzünk, a szomjunkat oltó vizet, az ételünket, a felhasznált nyersanyagokat, a gazdaságot, amire támaszkodunk és nem utolsó sorban az egészségünket, inspirációnkat és boldogságunkat is.
Pusztítás földön, vízen, levegőben
Az exponenciálisan növekvő emberi tevékenység számos módon károsítja a természetet. Csak a legdurvábbak:
- Élőhelyek pusztulása és eltűnése többek között a fenntarthatatlan gazdálkodás, erdőirtás, folyószabályozás, energiatermelés miatt.
- A fajok túlzott kizsákmányolása, azaz a fenntarthatatlan vadászat, orvvadászat, halászat vagy a nagyüzemi halászattal együtt járó, gazdasági hasznot nem hajtó, de iszonyú pusztítást okozó “járulékos fogás”.
- A környezetszennyezés, ami élőhelyeket tesz tönkre, ellehetetleníti a táplálékszerzést, sokszor a szaporodást is.
- A behurcolt invazív fajok elveszik az őshonos fajok élőhelyét, táplálékát, de több esetben közvetlenül is pusztítják őket. Olyan betegségeket hurcolnak be, amelyek ellen a bentlakók védtelenek.
- Az éghajlatváltozás számtalan közvetlen és közvetett módon hat az élővilágra: élőhelyek tűnnek el, vándorlási útvonalak szűnnek meg, csökken a táplálék mennyisége – a klímaváltozás káros hatásait felsorolni is hosszú, károkozását pedig csak becsülni lehet.
A változás jó, de nem így
Senki nem állítja, hogy a fejlődés rossz, csupán azt: jelenlegi módja és üteme fenntarthatatlan. Sőt, a természet maga a változás, az élőlények alkalmazkodása a folyton változó külső körülményekhez: fajok születnek, tűnnek el és alakulnak át megállás nélkül. A baj az, hogy az emberi tevékenység következtében a külső körülmények változása annyira felgyorsult, hogy ahhoz már képtelenség alkalmazkodni. Az általunk diktált tempóval az evolúció nem tud lépést tartani, nem erre a “száguldásra” lett kitalálva.
A gerinces populációk 58 százalékos csökkenése önmagában is vérfagyasztó tény, de a WWF Élő Bolygó Jelentését felfoghatjuk figyelmeztetésként is. A Föld ökológiai rendszere recseg-ropog, ha nem találjuk meg fejlődésünk fenntartható módját, rövidesen összeomlik, és az embert is maga alá temeti.
