Joshua Russell, a buffalói Canisius College kutatója és az eredményeket bemutató tanulmány szerzője szerint a vizsgálatok rámutattak: sok gyermek úgy érzi, ő kedvence szeretetének központja. A fiatalok gyakran testvérként, vagy legjobb barátként írják le az élőlényeket, melyekkel igen szoros a kapcsolatuk.
A kutatásban 6 és 13 év közti gyerekek vettek részt, összesen 12-en. A fiatalokat arra kérték, hogy foglalják össze, mit éreztek háziállatuk elvesztésekor. A válaszok alapján a gyerekek egy része valósággal megsemmisült a kedvencük halálhírétől, míg néhányan idővel túl tudták tenni magukat a történteken. Egy 11 éves lány például tengerimalaca elvesztését írta le. Bár a gyermek először nagyon elkeseredett, később rájött, hogy állata boldog, hosszú és teljes életet élt.
A tanulmány alapján megállapítható, hogy a gyerekek többnyire tisztában vannak vele, hogy átlagosan meddig élnek a különböző élőlények. A fiatalok pontosan tudták, hogy a hörcsögök és halak jóval hamarabb meghalnak, mint a kutyák, a macskák és a nyulak. Éppen ezért azok a gyerekek, akiknek állata fiatalon, váratlanul pusztult el, jóval nehezebben viselték a veszteséget. Érdekes továbbá, hogy sokaknál megjelent az aktív eutanázia gondolata, melyet abban az esetben tartottak helyesnek, amikor kis kedvencük már nagyon beteg vagy öreg volt, és csak a szenvedés és a biztos halál várt rá.
Russell azt is megvizsgálta, hogy miként kezelték a családok az állatok elvesztését. A kutatók azt találták, hogy a szülők sok esetben valóságos ceremóniát tartottak az elpusztult kedvenc tiszteletére – vallási szertartásokat, vagy éppen ünnepélyes faültetéseket. A tanulmány azt is kiemeli, hogy a gyász alatt sok gyerek kereste a rokonok és a barátok közelségét, igaz, olyanok is akadtak, akik teljes magányra vágytak.
A kutatók azt is megkérdezte a fiataloktól, hogy szeretnének-e új kedvencet? Nem meglepő módon a gyerekek egy része azt mondta, hogy a hűség és a fájdalom miatt nem akarnak még egy állatot. Ugyanakkor mások azon a véleményen voltak, hogy egy új kedvenc feledtetheti a megrázkódtatást.
A megfigyeléseknek természetesen gyakorlati haszna is van. Russell szerint a szülőknek lehetőséget kell adnia arra, hogy a gyermekük beszámoljon a háziállata halála utáni érzéseiről. Emellett természetesen az is fontos, hogy a fiatal önmaga dolgozza fel a helyzetet.
(Via: Live Science)
