Először igazolták tudományosan, hogy a hazudós emberek idővel egyre merészebbek lesznek, végül már „úgy hazudnak, mint a vízfolyás”. A hirado.hu szerint az University College London szakemberei a jelenség agyi hátterére voltak kíváncsiak, funkcionális MRI készülékkel vizsgálták önkénteseik agyát, miközben olyan helyzetet teremtettek, ahol a résztvevők előnyhöz juthattak hazugságaikkal.
Kiderült, hogy a hazugságoknál akcióba lép az agy amigdala nevű területe, amely egyébként az érzelmi reakciók feldolgozásában játszik fontos szerepet. Az amigdala reakciója a kísérletnél folyamatosan csökkent, noha a hazugságok egyre nagyobbak lettek.
A vizsgálatban egy befőttes üvegbe szórt pénzérmék számát kellett megbecsülni, majd a becslést számítógépen keresztül egy nem látható másik embernek továbbítani. A kutatók több rendszert kidolgoztak. Az egyik forgatókönyv szerint a becslő és partnere is jutalmat kapott, ha a lehető legpontosabban becsültek. Máskor az alá- vagy fölébecslést jutalmazták.
Gátlásoldó
Az amigdala erős reakciója kísérte, amikor a kísérlet résztvevői elkezdtek enyhén túlozni. Ahogy telt az idő, egyre jobban túloztak, az amigdala aktivitása viszont visszaesett.
Az agy tompább reakciója arra utal, hogy az ismételt hazugságok érzelmi gátlása csökken.
Ezt mondta Neil Garrett, a tanulmány vezető szerzője aki szerint ez a magyarázata annak, hogy akik sűrűn hazudnak, egyre mélyebbre jutnak, egyre kevésbé érzik a morális korlátokat. Az agyban a kutatók szerint a kockázatvállalással kapcsolatban is hasonló jelenségek játszódhatnak le.
Veszélyei is vannak
Brit kutatók korábban azt is vizsgálták, hogy a hazugság mennyire befolyásolhatja a memóriát. A teszt három hétig tartott és lényegében kiderült, hogy a hazugság veszélyes, mert utána már felülírja emlékeinkben a valóságot.
A kutatók a résztvevőket egy memóriateszt kitöltésére kérték, miközben egy veszekedéssel megzavarták őket. Később elmondták, hogy a vita megrendezett volt, a tesztelők egyik felét megkérték, hogy igazat mondjanak, másik részüket arra utasították, hogy hazudjanak.
A harmadik héten a hazugokat is igazmondásra kérték. Ők már nem tudták pontosan felidézni a konfliktust. A kutatók ez alapján arra jutottak, hogy minden hazugságnak kell hogy legyen valóságalapja. Ha valaki sokáig hazudik valamiről, utána már sokkal kevésbé pontosan tudja felidézni az eredeti történéseket, még akkor is, ha már tényleg őszinte akar lenni.
A magabiztosságnál ugyanakkor nem volt érdemi különbség, akik hazudtak, csaknem ugyanolyan biztosak voltak abban, hogy pontosan idézték fel az eseményeket, mint azok, akik végig igazat mondtak.
Az “ártalmatlan” csaló jobban érzi magát
A füllentés pozitív izgalmi állapottal járhat – derült ki néhány éve egy több mint ezer ember bevonásával készült tanulmányból. Az eredmények alapján a korábbi feltételezésekkel ellentétben a hazugok megbánás helyett kellemes izgalmat éreznek, ha füllentésük senkire sem volt rossz hatással – írta a Journal of Personality and Social Psychology című szakfolyóirat.
Amikor valaki kifejezetten rosszat tesz egy másik ember ellen, például egy kísérlet során elektrosokkot alkalmaz ellene, korábbi vizsgálataink alapján rosszul érzi magát utána. Az ugyancsak etikátlan, ám közvetlenül senkinek sem ártó cselekedetek esetén azonban más a helyzet.
A kutatást vezető Nicole Ruedy, a Washingtoni Egyetem munkatársa azt mondta, eredményeik szerint a csalók jobban érezték magukat, mint azok, akik őszinték maradtak – még akkor is, ha a hazugság nem járt jutalommal. A résztvevők több mint fele egyébként férfi volt, közülük négyszázan a húszas éveikben, illetve a harmincas éveik elején jártak, a többség egyetemista volt.
