A nagyjából 22,5 kilométer széles égitest különlegességét a 9 kilométer átmérőjű Stickney-kráter adja. A mélyedés miatt a hold külsejében igencsak hasonlít a Csillagok háborújából ismert Halálcsillagra.
A kráter kialakulásáról a kutatók sokáig keveset tudtak. Az évtizedek óta tartó vizsgálatsorozatban valószínűleg most született meg a legnagyobb eredmény, mivel az LLNL szakértői egy szimulációval bebizonyították: a mélyedés egy becsapódás miatt jött létre.
Megan Bruck Syal, a kísérletről beszámoló tanulmány szerzője szerint a szimuláció alátámasztotta azt az elképzelést, hogy egy üstökös vagy aszteroida becsapódása hozhatta létre a krátert. Egy megfelelő méretű égitesttel való találkozás során ugyanis nem kellett magának a Phobosznak is megsemmisülnie.
A tanulmány rengeteg lehetséges ütközést említ, de Syal szerint a legvalószínűbb az a forgatókönyv, mely szerint a mélyedés egy 250 méter átmérőjű, 6 kilométer per másodperces sebességgel száguldó égitesttel való találkozás után alakult ki.
A korábbi szimulációk kétdimenziósak és alacsonyabb felbontásúak voltak, ráadásul a krátert sem sikerült a modellezés során kialakítani. További problémát jelentett, hogy ezek a munkák sokszor a hold szivacsosságát sem vették figyelembe.
Bár a szimuláció alátámasztotta a korábbi elképzeléseket, Syalék mégis megcáfoltak egy igen elterjedt elméletet. Eszerint a Phobosz felszínén található hosszú barázdák nem kisebb becsapódásokkal, hanem a felszínen lévő sziklák lassú gördülésével születtek meg.
A szimuláció az LLNL bolygóvédelmi programjának szintfelmérő kutatása volt. A projekten dolgozó kutatók többek közt a Földet érő esetleges becsapódások hatásait próbálják felmérni.
