A Vezúv kitörésében elpusztult Pompeii városát már a 18. század közepén megtalálták, és azóta folyamatosan kutatnak a környéken a régészek. Egy 1980-as fölrengés azonban egészen új szintre emelte a helyi munkálatokat. A katasztrófában ugyanis súlyosan megrongálódtak a város épületei, és a tudósok úgy döntöttek, nemzetközi összefogásra van szükség a páratlan helyszín megóvására.
A Svéd Pompeii Projekt ebbe a munkába csatlakozott be 2000-ben, a római Svéd Intézeten keresztül. A csapat célja az volt, hogy felmérjék, feldolgozzák és elemezzék a város egyik blokkját, az insula V1-et. A kerületet a 2011-2012-es terepmunka során digitalizálták, és mára a város első háromdimenziós modelljét is elkészítették, mely a vulkán kitörése előtti életre nyújt bepillantást.
A szakértők többek közt az időszámítás szerinti 79-es évből – azaz a katasztrófa esztendejéből – származó padlómaradványokat is elemeztek. Ezek segítségével a kutatók rekonstruálni tudták a város épületeinek fejlődését a történelem során. A régészek három nagy birtokot, egy kocsmát, egy mosodát, egy pékséget és számtalan kertet is sikeresen megtisztítottak és dokumentáltak. Az egyik kertben egy lenyűgöző szökőkutat is sikerült feltárni, mely a jelek szerint a kitörés pillanatában is működött. Emellett a régészek eddig érintetlen rétegeket is megtaláltak.
Az új technológia és a hagyományosabb módszerek kombinálásával részletesebben és pontosabban le tudjuk írni Pompeiit, mint ahogy az korábban lehetséges volt
– állapította meg Dr. Nicolo Dell’Unto, a Lund Egyetem digitális régésze.
Egy boltban a korabeli római ablakkészítés módszerének nyomait fedezték fel. Az épülethez három, meglehetősen ép ablak tartozott, melyek igen finom és áttetsző alabástromból készültek.
A pompeii csatornarendszer elemzésével a szakértők a helyi hierarchiára is következtethettek, a kiskereskedők épületei és az éttermek ugyanis a gazdagabb családok otthonaihoz tartozó mély kutaktól és az esővizet összegyűjtő tartályoktól függtek. A város utolsó évtizedeire azonban megfigyelhető a feltételek javulása: egy új vízvezeték épült, amely megszüntette az alsóbb néprétegek kiszolgáltatottságát.
A régészek egy helyi polgár, Lucius Caecilius Iucundus otthonát is rekonstruálták. A jómódú bankár az időszámítás szerinti 62-es földrengésben halhatott meg, amelyet manapság a tudósok a későbbi kitörés előjelének tartanak. Otthona kifejezetten jó állapotban maradt meg, így annak feltárásával a gazdag férfi pénzes ládája, házának vízgyűjtő medencéje, termei, a kert, sőt, még a falakat díszítő festmények kinézetére is lehet következtetni.
Magáról Iucundusról is igen sokat tudunk, például azt, hogy apja hozzá hasonlóan bankár volt, illetve hogy később két fia született. A férfi rengeteg személyes és üzleti feljegyzést tartott viasztábláin, melyek a kitörésnek köszönhetően kitűnően konzerválódtak.
(Via: Sci News)
