Amikor a Tesla-vezér nekikezdett a SpaceX projektnek, egyesek kivagyiságnak, mások pedig az űrturizmust és a kommunikációs űrversenyt meglovagoló üzleti vállalkozásnak fogták fel a dolgot, de Elon Musk nem az a fajta milliárdos, aki csak pénzben gondolkozik. Legalábbis tegnapi bejelentése alapján úgy tűnik, ő az az ember, aki most már megengedheti magának, hogy újra az az álmodozó kisfiú legyen, aki rakétákat küld a Marsra és betelepíti a vörös bolygót. Mert bizony pont ezt mondta el tervként, ráadásul teljesen komolyan.
Musk szerint most van itt az idő arra, hogy válasszunk: maradunk a Földön, ahol az eddig elért eredményeinket lassan romba dönti a túlnépesedés és az ökológiai katasztrófák, vagy kilépünk az űrbe és más lakható bolygókat keresünk. Szerinte a Naprendszerben egyértelműen a Mars a leginkább elérhető, hiszen a Hold ugyan közelebb van, de kis gravitációja, nem létező légköre és zéró ásványkincsei miatt nem alkalmas a betelepítésre, a Jupiter holdjai pedig már túl messze vannak a Naptól.
A bolygón nagyjából hasonló hosszúságú egy nap, mint a Földön (24 óra, 39 perc és 35,244 másodperc), a gravitáció pedig ugyan csak a földi nagyjából harmada (egy kilogramm 0,376 grammnak felel meg), ehhez azonban még könnyen alkalmazkodhat az emberi szervezet és a meglévő emberi folyamatok is. Persze ettől a Marsot még fel kell melegíteni, a vízkészletét is fel lehet használni, és elvileg akár a növénytermesztés is megoldható. Ez azonban persze mind elmélet, Musk ugyanis nem a kolonizálásról akart beszélni, ami nem az ő feladata, hanem az utazásról.
A Mars-utazás ugyanis mai szemmel nézve még a betelepítésnél is sokkal korábban jelentkező, és sok tekintetben szinte megoldhatatlan feladat. Nézzük, miért:
- Ha minden feltétel a legjobban alakul, akkor is tízmilliárd dollárba kerül egyetlen embert a Marsra juttatni (helló, Matt Damon).
- A jelenlegi technológiákkal csak az odaút megoldott, sem az ember, sem a jármű nem térhet vissza.
- Nincs kiépített megoldás arra, hogy a Föld körüli pályán töltsék újra az űrhajók üzemanyagtartályát.
- Ahhoz, hogy pár embernél többet szállíthassanak egyszerre, óriási kapacitású járművek és ma még gyakorlatban nem létező meghajtás szükséges.
Musk szerint a tízmilliárdos “Mars-jegyárat” egy 200 ezer dolláros álomhatárig kell csökkenteni, és meg kell oldani a fenti problémákat, viszont szerinte jó úton vagyunk a siker felé. Az álmodozó milliárdos szerint csupán néhány alapfeltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a fenti költséghatárt, és a gyakorlati megvalósítás lehetőségét elérjük. Persze itt nem az a kérdés, hogy “csak” hány megoldandó feladat van, hanem hogy milyen nehezen lehet ezeket összehozni.
- Minden technikai berendezést újrahasznosíthatóvá kell tenni, hiszen ma az az egyik legdrágább komponense a tervnek, hogy a felküldött űrjárművek legnagyobb része csak egyszer használatos. Musk szerint minden eddigi közlekedési eszköz onnantól lett elfogadott és általános, hogy ezt elérte, a lovaskocsitól az autón át a repülőig.
- Az űrhajókat az út során többször újratölthetővé kell tenni, így ugyanis csökkenthető az utazás költsége, valamint a rakétákat sem egy csomó meghajtó-fokozattal kell ellátni mondjuk hasznos raktér és utastér helyett. Ráadásul így lehetne a Marson is újratölteni az űrhajókat, amik így visszafelé is közlekedhetnének, akár utasokkal megrakva.
- Újfajta üzemanyagot kell használni. Musk szerint egy metán alapú megoldás lehet a leghasznosabb, ezt ugyanis viszonylag egyszerű és biztonságos előállítani és eltárolni a Marson is, ráadásul ott akár az első leszálláskor megindulhat a termelés, tehát az első visszatéréshez nem a Földről kell üzemanyagot vinni.
- Meg kell növelni az űrhajók méretét, hogy akár kétszázan is utazhassanak bennük egyszerre. A Mars kolonizációjának első szakasza egy önfenntartó telep létesítésével még így is 40-200 évig tarthat.
Musk szerint a közeljövő óriásrakétája “kicsiben” már működik, minden olyan lesz rajta, mint a meglévő Falcon-9 rakétán, csak épp nagyobb és több. Most például 9 hajtómű dolgozik a rakétán, de a megálmodott óriást 42 hajtaná. Ezeket a hajtóműveket ráadásul valami hiperkönnyű anyagból kell gyártani, ami csak minimálisan növeli meg az egész szerkezet súlyát – a Tesla-vezér szerint már most is építettek olyna szénszálas prototípusokat, amik megfelelnek ennek a követelménynek.
A következő megálló a Föld körüli benzinkút, kérjük, ne szálljanak ki rágyújtani
A bemutató szerint egy Mars-utazás a két bolygó egymáshoz képesti pozíciójától függően körülbelül 115 napig tartana. Ennek első állomása, hogy egy rakéta felviszi az utasokat Föld körüli pályára, majd leválik és visszatér. Miközben az utason a pályán várakoznak, a rakéta négyszer-ötször megfordul, és hajtóanyaggal telepakolt űrhajó-modulokat szállít a már fent lévő egységhez, majd amikor megvan a teljes útra szükséges adag, mehet tovább a teljes transzport a Marsra. Íme egy koncepció-videó arról, hogy is zajlana mindez:
Egy ilyen méretű járművön ráadásul a 115 napos út is elviselhető, a súlytalanság különféle extrém sportra is lehetőséget ad, de mozizással is kibekkelhető az út. Végül az űrhajó megérkezik a Mars fölé, és először a hővédő pajzs, majd pedig a fékező rakéták segítségével függőlegesen leérkezik a felszínre. Musk szerint a kozmikus sugárzás nem jelentene akkora veszélyt, mint gondolnánk, ez ellen csak minimális extra védelemre van szükség.
Na de ki akarna a Marsra menni?
Musk szerint jó marketing mellett szinte mindenki. A túlnépesedett és túlszabályozott Földdel szemben felépíthető egy olyan újromantikus álom, mint amilyen az amerikai kontinens európai benépesítésekor az Új Határvidék eszménye volt. Ráadásul a “kiköltözés” most már nem jelentené azt, hogy valaki végleges döntést hoz, hiszen az elvi lehetőség adott lesz a visszatérésre.
Persze a vállalkozáshoz tonnányi pénz kell, nem elég hozzá az, hogy valaki momentán milliárdos. De Musk szerint ez is sínen van: egyrészt már most jól termel a SpaceX a NASA és különböző nemzetközi megrendelők űr-szállítási projektjeiből, másrészt pedig az érdeklődők közösségi finanszírozással is beszállhatnak, ráadásul a számításai szerint egy megtérülő befektetésről van szó, ezért klasszikus invesztorok is pénzt tehetnek a projektbe.
És ez tényleg igaz?
Nos, Musk szerint mindenképpen, bár a bejelentés óta nagyon sok a szkeptikus hang. Sokan úgy vélik, olyan egyértelműen beszélt mindenről a SpaceX-vezér, mintha már minden adott lenne a dologhoz, és csak össze kéne legózni az alapanyagokat, de egy csomó technológia még a NASA-nak sem áll rendelkezésre ezek közül, vagy csak elméleti szinten.
Az Európai Űrügynökség munkatársa, Mark McCaughrean szerint Musk álma nem más, mint egy hatalmas űrbeli unikornis, ami csak a fantázia terméke, és máris több sebből vérzik. A költségek szerinte semmiképp sem szoríthatók a kívánt szintre, és a projekt biztonsági szempontból rosszabb, mint egy ejtőernyő nélküli bázisugrás. Ráadásul mostanában volt pár érdekes baleset a SpaceX projektben, ami nem épp a legbiztonságosabb érzetet keltheti a külső szemlélőben.
Azt viszont ne felejtsük el, hogy Elon Musk néhány év alatt hatalmasat turbózott az elektromos autók piacán, óriásit haladt előre az önvezető technológiák terén, és az első olyan magáncéget hozta össze, amely gyakorlatban is felmutatható eredményeket ért el az űrutazás terén. Persze ő maga is tudja, milyen valószínűtlenül hangzik mindez, még viccelődött is azzal, hogy első Mars-űrhajója az Arany Szív nevet kapja – így nevezték Douglas Adams könyvében (Galaxis Útikalauz Stopposoknak) azt az űrhajt, amely valószínűtlenségi hajtóműve segítségével egyszerre bárhol és egyszerre sehol sem volt. Ja, és ugyebár a nagy SpaceX-rakétának 42 hajtóműve lesz. Pont annyi, amennyi Douglas Adams szerint az Élet, a Világmindenség Meg Minden kérdésére adható Végső Válasz.
