Mert ugyebár a fűtött lakás közepén is annyira egyszerű elképzelni, hogyan lehet mondjuk elfutni a jegesmedve elől, aztán kibírni hetekig egy jégkunyhóban, miközben lékhorgászásból tartjuk fenn magunkat. Hiszen annyira logikus, és a könyvekben is annyira egyértelműnek hangzik. És van az a módszer, amit MINDENKI betéve tud, szóval csak igaz lehet… Nos, most mutatunk tíz olyan túlélési tippet, ami jobb esetben csak teljesen hatástalan, de több olyan is akad közöttük, ami a túlélés helyett épp a gyors elhalálozáshoz vezet. Persze akadnak itt tévhitek medvékről, cápákról és mérges kígyókról, de manapság már nem számít kirívó esetnek, ha valaki Magyarországról valamilyen egzotikus helyre indul kirándulni, nyaralni, vagy csak egyszerűen kalandozni – nekik szólnak a következő mítoszgyilkolások, mielőtt valami meggondolatlan dolgot cselekednének.
Ha valakit megmar egy kígyó, szívjuk ki a mérget a sebből
Na, ez azért komplett marhaság, mert ahogy a méreg a véráramba kerül, sokkal gyorsabban szétterjed, mint ahogy esélyünklenne kiszívni. Ráadásul így még saját baktériumainkkal is elfertőzzük a sebet, no és persze az áldozat mellett saját magunknak is gondot okzunk azzal, hogy a szánkba kerül a méreg. Juhé, most már ketten halunk meg! Szóval szívogatás helyett annyit tehetünk, hogy minél gyorsabban kórházba visszük a sérültet, miközben pulzusát minél alacsonyabban tartjuk, és figyelünk arra, hogy a marás helye a szív szintje alatt maradjon.
Ha megtámad egy medve, tettessük magunkat halottnak
Ha egy medvét látunk, mindig próbáljunk minél csendesebben, ijesztő mozdulatok és hangok nélkül elhátrálni. Ha nincsenek extrém körülmények (tehát az állat nem beteg vagy sebzett, illetve nem tévedtünk túl közel a kicsinyeihez), nagy az esély rá, hogy nem ered utánunk.
De semmiképp se tettessük magunkat halottnak, ekkor ugyanis épp felbőszítjük (azzal, hogy nem távozunk az általa védett területről), és jön a marcang, meg a cinca. A szakértők szerint még mindig több esélyünk van a túlélésre, ha konkrét támadás esetén megpróbálunk küzdeni az életünkért. Egyetlen esetben működhet a halottnak tettetés, ha a medve merészkedik a mi területünkre: ekkor általában morgással jelez, és támadást imitál, erre reagálhatunk úgy, hogy hasra fekszünk és a kezeinket a nyakunk fölött összekulcsoljuk (hogy ezt miért így tanácsolják, rejtély, biztos megkérdeztek egy medvét).
Ha eltévedünk a vadonban, azonnal keressünk élelmet
Miért is tennénk? Az ember akár hat hétig is kibírja étel nélkül, bár ez persze függhet az időjárástól, egészségi állapottól és egyebektől. Mindenesetre jó pár napunk mindenképp lesz, amíg ennivaló nélkül is elvegetálunk. Viszont a víz és fedezék sokkal fontosabb, először ezekkel kell törődnünk.
A sivatagban a kaktusz leve megóvhat a kiszáradástól
Ez még tán igaz is lehetne, ha a kaktuszban sima víz lenne. Ehelyett viszont a növények leve könnyen gyomorrontást okozhat, amivel pont az ellenkező hatást érjük el, mint szerettük volna: még a maradék bennünk lévő folyadékot is kihányjuk, aztán a kaktusz árnyékában halunk szomjan.
Az erdőben könnyen tájékozódhatunk, mert a moha mindig a fatörzsek északi oldalán nő
Csak ezt a tényt a moháknak nem mondta el senki. A mohafélék a fatörzs minden oldalán képesek nőni, az elterjedésüket egy csomó faktor befolyásolja a csapadék és a szél irányától a lombkoronán át betűző nap mennyiségéig. Legyen inkább nálunk iránytű, vagy egy GPS-szel felszerelt okostelefon.
Egy sima féloldalas ág-tető kiváló menedék az erdőben
Ez lehet igaz, de csak akkor, ha éjjel-nappal viszonylag megfelelő a hőmérséklet és csapadékra sincs kilátás. Ekkor ugyanis csak a közvetlen napfény és a szél ellen kell védekezni, erre pedig jó egy szélirányba állított kisebb féltető. Ha azonban hidegebb környéken ragadunk, kell egy réteg a földre is, hogy ne közvetlenül a hideg felületen feküdjünk, valamint minél több fal és tető ahhoz, hogy egy kis meleg megrekedjen közöttük és életben tartson. Máskülönben csak szép, árnyékos, szélvédett helyen fogják megtalálni a kissé meglepett arcú holttestünket.
Ha egy állat megeszik valamit, azt mi is megehetjük
Persze, megehetjük, csak legfeljebb jól megbetegszünk, vagy akár meg is halunk tőle. Madarak, vagy mókusok például simán meg tudnak emészteni olyan bogyókat, amik elfogyasztva képesek megölni egy felnőtt embert.
Ha valaki épp kékre fagy, dörzsöljük a testét, és tegyük forró vízzel teli kádba
Az elfagyott bőrfelületre pont káros is lehet, ha dörzsölni kezdjük, a fizikai behatás a bemerevedett sejteket roncsolhatja. Az pedig, ha forró vízbe csapjuk a kihűlt embert, csak fizikai sokkot okozhat számára, ami akár a halálához is vezethet. Ehelyett lassan melegítsük fel, például takarókkal, valamint meleg (nem forró) vízzel töltött palackokkal, amit a legjobb a hónaljakba helyezni.
Ha a tengerbe visz egy áramlat, ússzunk a parttal párhuzamosan, míg kiérünk belőle
Ez akár működhet is, de csak akkor, ha a sodrás pont merőleges a partra, ezt pedig a vízből elég nehéz megállapítani. Inkább egy kicsit hagyjuk sodortatni magunkat, míg megállapítjuk, mi az áramlat iránya, és kezdjünk erre merőlegesen úszni, minél jobban a part felé tartva. Ezen kívül sose fárasszuk ki magunkat túlságosan: ha nem haladunk elég gyorsan, inkább csak tapossuk a vizet, tartsuk fenn magunkat, és igyekezzünk jelezni másoknak.
Ha támad a cápa, verjük orrba
Próbált már valaki vízben ütni? Aki igen, az tudhatja, hogy a víz annyira lelassítja az ilyen mozdulatokat, hogy gyakorlatilag lehetetlen elég erőset csapni ahhoz, hogy a teljes erővel támadó állat ezt megérezze. Ehelyett próbáljunk valami szilárd tárgyat tartani a cápa és magunk közé, ha pedig semmi sincs kéznél, igyekezzünk belekapni a szemébe, vagy a kopoltyúréseibe.
(az összeállítás az IFLscience cikke alapján készült)
