Tudomány

Egy magyar, akinek Oroszlánszívű Richárd fizette az angliai tanulmányait

Napjainkban rengeteg fiatal költözik Angliába, a jobb oktatás, vagy a jobb élet reményében. A jelenség egyáltalán nem 21. századi, sőt, az első magyar származású oxfordi diák nagyjából 800 évvel ezelőtt koptatta az egyetem padjait.

Akad néhány egyetem Európában, amely évszázadok óta a legjobbak közt szerepel. Ilyen például a párizsi (mai Sorbonne), a bolognai, vagy éppen az oxfordi. Ezek az intézmények színvonalas oktatásukkal már a középkorban híressé váltak, vonzották a külföldi hallgatókat.

A diákok pedig tényleg minden irányból érkeztek, köztük Magyarországról is. Az első külhonban tanuló magyarok Franciaországban és Itáliában látogatták az egyetemeket, a 12. század második felére azonban Angliába is eljutottak.

Közülük az Oxfordi Egyetem feljegyzéseiben Nicolaus de Hungariaként, azaz Magyarországi Miklósként szereplő diák lehetett a legkorábbi ilyen tanuló.

Keveset tudunk róla, ami bizonyos, hogy egyházi személy volt, aki 1193-ban érkezett az országba, és 1194 és 1196 közt járt az egyetemre. Amellett, hogy ő lehet az első angliai magyar, Oxford egyik legkorábbi, bizonyítottan a Csatornán túli származású tanulója is volt, az első Frízföldi Emo, aki 1190-ben érkezett meg az egyetemre.

Tény az is, hogy a diák tanulmányait és ellátást a király – egészen pontosan a hírhedt Oroszlánszívű Richárd – kincstára fizette. Az angol uralkodó pedig tényleg nem sajnálta a pénzt a magyar paptól.

Miklós egy időben heti 5 shillinget kapott, ez a korszakban egy építőipari mesterember két-háromheti bérének felelt meg, 130 shilling értékű vagyon felett pedig az ember már igen kényelmesen élhetett. Később a magyar diák „ösztöndíját” még fel is emelték, majdnem a másfélszeresére. Magyarországi Miklós előkelő életmódját az is bizonyítja, hogy két szolgája is volt, az ellátásukkal azonban nem kellett foglalkoznia: ezt is az angol kincstár fizette.

Hogy 3 év tanulás után végül mi is történt Miklóssal, nem tisztázott. A heti keresete és fényűző életmódja alapján igen valószínű, hogy később fontosabb egyházi tisztséget töltött be, de hogy a hivatalát Angliában, vagy Magyarországon kapta meg, nem tudhatjuk.

Richárd nem jófejségből állta a cechet

I. Richárd valószínűleg nem szívjóságból, vagy felvilágosult oktatáspolitikája miatt segített a magyar származású papnak. A háttérben természetesen nem más áll, mint a korabeli nemzetközi politika mozgatórugója: a dinasztiák közti kapcsolatok.

III. Béla a képes krónikában Kép: Wikipédai
III. Béla a képes krónikában / Wikipédia

A Plantagenêt-házi I. Richárd ugyanis szegről-végről rokona volt a korabeli magyar királynak, III. Bélának – az angol uralkodói dinasztia ősanyja egy Árpád-házi leszármazott, Skóciai Szent Margit volt.

Emellett fontos szempont lehetett az is, hogy III. Béla 1184-ben azzal a Capet Margittal házasodott össze, aki Richárd bátyjának és a korábbi trónörökösnek, Henrik hercegnek volt az özvegye. A mai szemmel nehezen érthető középkori szokások alapján így a magyar és az angol király rokonná vált, ugyanakkor a házasság révén Béla joggal tartott igényt bizonyos angliai és franciaországi birtokokra.

Az egyébként igen gazdag uralkodónk azonban szívességet tett Richárdéknak: egy kifejezetten alacsony éves kárpótlásért lemondott a jussáról. Valószínűleg emiatt is alakulhatott ki a korszakban a jó viszony a magyar és az angol király közt.

Nem mosogatásból éltek

Hogy Magyarországi Miklós előtt is jártak magyarok Angliában, egészen biztos, az viszont már kérdéses, hogy ki lehetett az első, hosszabb ideig az országban tartózkodó személy.

Lincolni oklevelek tanúnévsorában már az 1179-es és 1189-es évben is feltűnik egy név: Peter de Hungaria. Nem lehetetlen, hogy a dokumentumok csak később keletkeztek, így is bizonyos, hogy az 1190-es években élt a környéken egy magyar származású, Péter nevű pap.

A férfi legkésőbb 1196-ban már a lincolni székesegyháznál szolgált. Karrierje igazán jól alakult, 1223-ban már kanonoki címmel bírt, az 1230-as évekre pedig a városbeli háza mellett több Lincoln környékén található földje és épülete is volt.

Az oklevelek Péter öccséről, Henricus de Hungariáról is említést tesznek, akinek neve először 1200-ban szerepel, szintén lincolni forrásban. A tanúnévsorokban a férfi sokszor együtt szerepel egy újabb magyarral, Johannes de Hungariával.

Ezek szerint Lincolnban igazi magyar közösség alakult ki, amely valószínűleg a városban tevékenykedő klérussal együtt dolgozva az angol diplomáciai ügyekkel foglalkozott.

A 12-13. század után azonban pár évszázadig nem lehet hasonló angliai magyar csoportok nyomaival találkozni, igaz, napjainkra ennél jóval nagyobb közösségek élnek Nagy-Britanniában.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik