Abban semmi rossz nincs, ha valaki lakásban tart macskát (legalábbis akkor, ha a szőrgombócnak van elég helye saját kis territóriumot kialakítani és van lehetősége futkározásra, mozgásra). Viszont a négy fal között élő macskák ettől még ugyanolyan ragadozók, mint szabadon élő társaik, és ha ezt a tényt nem vesszük figyelembe, akkor akár komoly viselkedésbeli, vagy akár egészségügyi problémákat is okozunk kedvenceinknek.
A házimacska közvetlen rokona, az afrikai vadmacska minden falatért megküzd, kilométereket gyalogol vagy fut, vadászik, lelapul, felpattan, kúszik-mászik, míg megszerzi a napi eledelét. Erre állt rá az egész szervezete és az agya is. A házimacska elvileg pontosan ugyanilyen beállítottságú – egy vidéki, udvaron tartott állatnál láthatjuk is, ahogy a nap különböző szakaszaiban szintén vadászik, de még akkor is, ha rendszeresen etetjük, olyan tevékenységeket végez, amik a vadászatot pótolják vagy imitálják.
Ha viszont egy lakásban tartott macskának csak simogatás jár, valamint naponta x alkalommal víz és macskaeledel a tálkába, akkor csak mi hisszük azt, hogy minden igényét kiszolgáltuk, hiszen simogatjuk és kényeztetjük is, és mi más kéne a boldogsághoz? Nos, a macska szempontjából pontosan a fent említett viselkedés hiányzik neki:
Az elkényeztetett cicák egy idő után könnyen szedhetnek fel olyan viselkedésformákat, mint a hirtelen agresszió, a túlzott figyelemfelkeltés keresése, vagy akár a szobatisztaság ellenére a kis ajándékcsomagok ide-oda pottyantása, vagy vizelettel jelölés. Emellett testileg is komoly gondokat okoz az ellustulás, egyrészt elhízással jár, de akár diabéteszt is okozhat, valamint a macskák fiziológiája miatt komoly húgyúti betegségeket kaphatnak.
Egy macskák egészségügyi kérdéseivel foglalkozó szaklapban megjelent tanulmány szerint a legjobban akkor küzdhetünk a túlzott háziasítás által okozott problémák ellen, ha a macskánk ételét – vagy legalább a napi mennyiség egy részét – erre kitalált játékok segítségével adjuk. A legalapvetőbb esetben ez lehet csupán annyi, hogy az eledelt dobáljuk neki, és rávesszük, hogy szaladjon utána (értelemszerűen itt inkább a szárazeledelre gondolunk, a lakás állapotának megőrzése miatt a konzervkaja falra plottyantása kevéssé célravezető). Azonban egyre több olyan macskajáték létezik, ahol az állatnak különféle feladatok, trükkök segítségével kell kivadásznia, kipöckölnie az ételt, esetleg üldöznie, vagy kifigyelnie, mikor merre találja.
Az ilyen játékok ébren tartják a macskákban megbújó vadmacskát, a vadászösztönt, és ezáltal mind testileg, mind pedig lélekben egészségesek maradhatnak. Az ilyen megoldásokat akkor is elkezdhetjük alkalmazni, ha már “beütött a baj”, és macskánk túlsúlyossá, viselkedésében pedig kiszámíthatatlanná vált. Akár olyan házilag barkácsolt módszerek is beválhatnak, mint egy kartondoboz, amelyre lyukakat vágunk, és ebben rejtjük el az ételt, vagy egy kétliteres műanyag palack, amelyben látszik ugyan a táplálék, de szintén csak a néhány lyukon keresztül juthat hozzá. A tanulmányban vizsgált macskák esetében előfordult, hogy egy már jó ideje elkényeztetett példány a játékok bevezetése után egy évvel leadta testtömegének 20 százalékát. Egy másik állat pedig ugyanilyen módszerrel teljesen megszabadult addigi agresszív és frusztrált viselkedésmintáitól.
Fontos persze, hogy a macskák kis egyéniségek, ezért esélyes, hogy nem azonnal találjuk meg a nekik megfelelő játékot, és nem is azonnal szoknak rá annak használatára. Azonban érdemes próbálkozni, és ha valamilyen módszer nem jön be, egy másikkal kísérletezni.
(a borítóképen az annavölgyi Grumpy-cat, név szerint Igor látható)
