Ausztria megszállása és Csehszlovákia felszámolása után Hitler Lengyelország felé fordult: Danzig átadását és egy szárazföldi folyosó kialakítását követelte, amellyel összeköttetést teremthet Kelet-Poroszországgal. Háborúval fenyegető ultimátum volt ez, ami előkészítette a fegyveres konfliktus kirobbantását, a nyugati segítségben bízó lengyelek felvették a kesztyűt, azaz elutasították a “kérést”.
Ekkor már a brit és a francia vezetők taktikát váltottak, garantálták Lengyelország területi épségét, és világossá tették, fegyverrel is készek beavatkozni a lengyelek mellett. Európa ezzel ismét egy nagyszabású konfliktus küszöbére került, ahol egyáltalán nem volt mindegy, merre indul majd a Szovjetunió. Moszkvát a németek, a britek és a franciák is csatlakozásra próbálták bírni.
Sztálin hosszú háborút akart
Sztálin 1939. augusztus 19-én fejtette ki véleményét az SZKP Politikai Bizottsága előtt. Úgy vélte, a világ elkerülhetné az újabb nagy háborút, ha Moszkva csatlakozna a brit-francia szövetséghez – Hitler ugyanis ebben az esetben nem merné megtámadni Lengyelországot. Csakhogy a Szovjetunió érdeke inkább a háború. Sőt, egy minél nagyobb, és minél tovább elhúzódó konfliktus, amiből persze a Vörös hadsereg kimaradna.
A kommunizmus győzelme ugyanis “csakis egy nagyobb szabású háború alatt valósulhat meg”. A szovjet diktátor szerint a harcok végén Németország maradna alul, és a kommunista párt átvenné a hatalmat. Anglia és Franciaország pedig annyira meggyengülne, hogy nem tudná megakadályozni Németország szovjetizálódását. Közben nyugaton aktív kommunista propagandát kell folytatni, zülleszteni a francia hadsereget és rendőrséget, hogy Franciaország lehessen a következő.
Kommunáci paktum
Ezek szellemében pedig először német-szovjet gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat fejlesztették, majd 1939. augusztus 23-án Moszkvában a két külügyminiszter aláírta a kommunáci egyezménynek is nevezett Molotov-Ribbentrop paktumot. Ennek hét cikkelyből álló “nyilvános” része megdöbbentette a világot:
1. cikk. A két Szerződő Fél kötelezi magát, hogy tartózkodik az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt.
2. cikk. Amennyiben a Szerződő Felek egyike egy harmadik hatalom részéről háborús cselekedetek tárgyává lenne, a másik Szerződő Fél ezt a harmadik hatalmat semmilyen formában nem fogja támogatni.
[…]
4. cikk. A két Szerződő Fél egyike sem fog részt venni semmiféle olyan hatalmi csoportosulásban, amely közvetve vagy közvetlenül a másik fél ellen irányul.
Amikor a szovjetek megtámadták Finnországot, bekebelezték a balti államokat, elfoglalták Beszarábiát, majd szeptember 17-én betörtek Lengyelországba és megszállták keleti területeit, már sejteni lehetett, a paktumnak nem csak “nyilvános” részei voltak.
Több mint fél évszázad hivatalos tagadása után, 1989. augusztus 23-án egy, a múlt tisztázására létrehozott lengyel-szovjet történészi bizottság megerősítette: a Molotov-Ribbentrop paktumnak volt titkos záradéka:
A Német Birodalom és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége közötti megnemtámadási szerződés aláírásának alkalmával a Két Fél aláíró meghatalmazottai szigorúan bizalmas megbeszélésen megvitatták a kétoldalú érdekszférák elhatárolásának kérdését Kelet-Európában. Ez a megbeszélés a következő eredményre vezetett:
1. A balti államokhoz (Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia) tartozó területek területi-politikai átformálása esetén Litvánia északi határa alkotja egyúttal Németország és a Szovjetunió érdekszférájának határát. Egyúttal mindkét részről elismerik Litvánia érdekét a vilnai területen.
2. A lengyel államhoz tartozó területek területi-politikai átformálása esetén Németország és a Szovjetunió érdekszféráját hozzávetőleg a Narev, a Visztula és a Szan folyók vonala határolja el.
Azt a kérdést, hogy a kétoldalú érdekek kívánatosnak tüntetik-e fel egy független lengyel állam fenntartását, és melyek lennének ezen állam határai, végleg csak további politikai fejlemények során lehet tisztázni.
A két kormány ezt a kérdést mindenesetre barátságos megegyezés útján fogja megoldani.
3. Délkelet-Európa vonatkozásában szovjet részről hangsúlyozzák érdeküket Besszarábiát illetően. Német részről hangsúlyozzák a teljes politikai érdektelenséget ezeken a területeken.
4. Ezt a jegyzőkönyvet mindkét fél szigorúan titkosan fogja kezelni.
Ezzel a náci Németország számára elhárult minden akadály, 1939. szeptember 1-jén Lengyelország megtámadásával kitört a II. világháború.
