A 2001 októberében megjelent első iPod még csak öt gigabájtos háttértárral rendelkezett, és “akár ezer dal is elfért rajta a zsebükben.” Azóta a hordozható lejátszók piaca óriásit fejlődött, de nem ez az eszköz volt az első, ami egy gépben rengeteg zeneszám tárolását tette lehetővé.
A történet kezdeteihez harminc évvel vissza kell ugornunk az időben, és el kell felejtenünk a hordozhatóságot, hiszen az 1973-ban készült Panasonic RS-296US tizennyolc kilós súlyával és méretével nem volt épp zsebre tehető.
A gép egyszerre húsz kazettát volt képes beszippantani, ez pedig közel két napnyi, megállás nélküli zenehallgatást tett lehetővé. A lemezek lejátszási sorrendjét természetesen programozni lehetett, sőt, a kazettákat a gép automatkusan meg is fordította, így semmiféle beavatkozásra nem volt lehetőség.
Mindezen előnyök mellett persze hátrányai is voltak, hiszen nem lehetett vele például egyedül a kazetták B oldalait lejátszani, felvenni, vagy épp gyorsan beletekerni, hogy a kedvenc számunkat minél korábban meghallgathassuk.
A gép ára megjelenésekor 179 dollár volt, ez a mai árfolyamon viszont közel 300 ezer forintot jelent.
