Az állatoknak nagy szükségük van a megismerési és gondolkodási képességekre, amikor élelem után kutatnak, elrejtik, védelmezik vagy elfogyasztják azt. A megismerési és gondolkodási folyamatot számos hormon irányítja, köztük az éhség, a szénhidrátháztartás és a zsíranyagcsere szabályozásában kulcsszerepet játszó ghrelin.
Korábban kimutatták, hogy a ghrelin javíthatja a rágcsálók gondolkodási képességét, mindenek előtt a térbeli megismerést. Arról azonban alig tudni valamit, hogy mennyire befolyásolja a ghrelin az emberi gondolkodást. A vizsgálathoz a német Max Planck Pszichiátriai Intézet kutatói 21 egészséges férfi önkéntest kértek meg, hogy tegyenek virtuális sétát egy ingyenes számítógépes játék módosított verziójában.
Kettős vak
Miközben a résztvevők a digitális külváros utcáit rótták, mágneses rezonanciás képalkotó eljárással kísérték figyelemmel az agyműködésüket. Séta közben arra is kérték őket, hogy jegyezzenek meg egyes szavakat. Két menet volt, az egyikben ghrelint kaptak, a másikban hatóanyag nélkül placebót.
Úgynevezett kettős vak módszert követtek a kutatók, ami azt jelentette, hogy a technikai személyzeten kívül sem a résztvevők, sem a kutatók nem tudták, mikor kaptak a játékosok ghrelint és mikor placebót. Másnap megkérdezték a résztvevőket, mely szavakra emlékeznek. Az eredmények azt mutatták, hogy semmi különbség sem volt az éhséghormon és a placebó tanulásra gyakorolt hatása között.
