A mikroszkopikus méretű műanyagrészecskék méregtartalma háromszor-négyszer nagyobb, mint a környezetükben lévő üledéké. A Hamburgi Alkalmazott Tudományok Főiskolájának (HAW) kutatói azt mondták, csak kétszeres méregtartalomra számítottak. A mikrorészecskék “mágnesessége” már régóta ismert jelenség.
A műanyagok – így a polietilén, a szilikon – a vízben egyre kisebb részekre esnek szét, de veszélyes környezeti mérgek, mint a poliklórozott bifenilek (PCB) vagy a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) rakódnak le a felületükön. A megfertőződött műanyagrészecskék lesüllyednek az üledékbe, ami veszélyes, mert a halak és a csigák megeszik, így bekerülnek az emberi táplálékláncba is.
A műanyagok különböző forrásokból, egyebek mellett kozmetikai termékekből származnak. Azokat a vizek tisztításakor nem lehet kiszűrni. Mikrorészecskék kialakulhatnak úgy is, hogy a nagyobb műanyagdarabok környezeti hatásra elaprózódnak.
A tengerekben úszó műanyag egy része a felszínen vagy a vízben található, de hetven százaléka lemerül az üledékrétegbe.
Ezt mondta Frank Schweikert, az Aldebaran kutatóhajó vezető szakértője. A kutatócsoport a vizsgálathoz 2015-ben gyűjtött mintákat a kutatóhajóval Észak-Németország part menti vizeiben, folyóiban. Gesine Witt környezetvédelmi vegyész vezetésével saját fejlesztésű szemétgyűjtőket helyeztek ki a mérési pontoknál, majd három hónappal később begyűjtötték őket.
