Michael Delp NASA által támogatott új tanulmányában arról számol be, hogy azok az asztronauták, akik a Hold-misszióban is részt vettek, olyan kozmikus sugárzásnak voltak kitéve, mint korábban senki más. Bár a NASA kutatói valószínűleg a legegészségesebb és legjobban átvizsgált személyek, az űrben megtapasztalt hatásokra ők sem voltak felkészülve. Az utazás negatívumai mára érzékelhetők: az asztronautáknál nagy számban jelentkeztek a szív- és érrendszeri problémák.
Delp ennek feltérképezésére az egykori űrhajósok halálozási adatait vizsgálta meg. A szakértő azt találta, hogy az Apollo-program asztronautái közt jóval nagyobb arányban, 43 százalékban állt szív- vagy érrendszeri probléma a halál mögött. Ez nagyjából négyszer-ötször több, mint azoknál az űrhajósoknál, akik sosem találkoztak a mélyűrrel.
A kutató az egykori űrhajósok korlapjának elemzése mellett egerekkel is kísérletezett. Az élőlényeket olyan sugárzásnak tette ki, melyet a küldetésben részt vevők is megtapasztalhattak. 6 hónap elteltével – ez 20 emberi évnek felel meg – a rágcsálók érrendszerében komoly károsodások jelentek meg.
Ez az első tanulmány, amely az Apollo-program űrhajósainak halálozásával foglalkozik. Az 1961 és 1972 közt lezajlott küldetéssorozat nevéhez fűződnek a leghíresebb utak, így a holdraszállás és az Apollo 13 esete is. A 11 sikeres misszióból 9 során az asztronauták a mélyűrben is utaztak – éppen ezért a probléma nagy számban jelentkezik ezeknél a kutatóknál.
Delp vizsgálata igen aktuális, hiszen az utóbbi időben egyre több ország és magánszervezet jelentette be, hogy küldetést tervez a mélyűrbe. A NASA 2020 és 2030 közt egy holdkörüli missziót indítana, melynek hosszú távú célja a Mars elérése. Elen Musk, a SpaceX tulajdonosa is hasonlót forgat a fejében, elképzelése szerint 2026-ra már űrhajós sétál majd a vörös bolygón.
(Via: Florida State University)
