Mata Hari a világ legismertebb kémnője előszeretettel hangsúlyozta, hogy a mesés India szülötte. Sőt, egyes korabeli lapok azt is tudni vélték, az egzotikus szépség indiai hercegnő, aki egy szentélyben született. A prózai valóság viszont az, hogy a nő 1876-ban született Hollandiában Margaretha Geertruida Zelle néven.
Boldog gyermekkora volt, szerető család, édesapja jól menő kalapüzlete az anyagiakat is biztosította. Szülei kényeztették a kislányt, hatodik szülinapjára például egy kis hintót kapott, amit kecskék húztak. Aztán szinte egyik napról a másikra fel kellett nőnie. A lány 13 éves volt, mikor apja csődbe ment, szülei elváltak, két év múlva édesanyja elhunyt.
Megismerte a poklot
Margaretha keresztapjához került, tanítóképzőbe kezdett járni. Itt azonban viszonyt kezdett az intézmény igazgatójával, amiről a keresztapa egy újságcikkből értesült. A lánynak mennie kellett, egy nagybátyjánál talált otthonra. De nem sokáig. 18 évesen hozzáment a nála 20 évvel idősebb és alacsonyabb gyarmati katonatiszthez, a skót Rudolf Campbell Macleodhoz.
A lány az apróhirdetések között akadt az éppen szabadságát töltő Macleod házassági ajánlatára, kevesebb mint három hónap múlva már házasok is voltak. Nehéz itt románcot feltételezni, de Margarethát állítólag tényleg elbűvölte a férfi egzisztenciája, egyenruhája, kitüntetései. Férje oldalán a nő a holland fennhatóság alatt álló Kelet-Indiába költözött, és talán nem túlzás, ha azt mondjuk: megismerte a poklot.
A nő, mintegy menekülésként az otthoni pokolból a helyi kultúrába, főleg a táncművészetbe menekült. Ekkor született meg későbbi stílusa és egyedi imidzse. Két gyermeket, egy fiút és egy lányt szült, férje őket is verte, alázta. Egy nap minkét gyerek ágynak esett. Később kiderült, a főbérlő mérgezte meg őket, hogy ilyen beteg módon torolja meg az apa kegyetlenkedéseit. A fiú meghalt, a lány életét sikerült megmenteni.
Táncosnő és kurtizán
Margarethánál itt telt be a pohár, 1903-ban Párizsba szökött. Színészettel próbálkozott, festőknek állt modellt, még cirkuszban is szerepelt, mint lovas artista. A sikert viszont az hozta meg számára, amikor – először Lady Macleod néven – keleti táncesteket kezdett rendezni.
Zártkörű magánszalonokban is fellépett, bankárok, hercegek rajongtak érte, előadásai egyszerre voltak szenzációsak és botrányosak. Mata Hari bejárta az európai fővárosokat, az egész kontinensen hírnevet és népszerűséget szerzett magának. Táncosnői karrierje mellett kurtizánként Moszkvától Londonig bejáratos lett a legelitebb katonai, politikai és gazdasági körökbe. Egyik híres szeretője maga a német koronaherceg, Frigyes Vilmos volt, és később maga ez a tény lett a nő veszte.
A bűnbak
Az első világháború idején kiváló kapcsolatainak köszönhetően, és mert a semleges Hollandia állampolgára volt, szabadon járt-kelt a világban. Nem tudni, hogy Frigyes Vilmos valóban be akarta-e szervezni, mindenesetre az antant azt gyanította, a nő német kém. A feltételezéseket erősítették Mata Hari gyakori utazásai, így 1916-ban nagy-Britanniában elfogták és házi őrizetbe vették. Ezután az antant kezére jutott egy rejtjeles német távirat, miszerint a H21-es fedőnevű kémet a nyugati szövetségesek elfogták.
Ez a távirat, valamint a szállodai szobájában talált üvegnyi láthatatlan tinta volt ellene minden bizonyíték, mikor 1917-ben Párizsben perbe fogták. A 100 évre titkosított hadbírósági eljárás végén Mata Harit 1917. július 25-én halálra ítélték, és októberben kivégezték. Ez a titkosítás az oka a nő körül születő pletykáknak, legendáknak, hogy kettős ügynök, illetve német kém volt, és így lett belőle idővel a történelem leghíresebb női kéme, a klasszikus femme fatale megtestesítője.
A vele kapcsolatos közvélekedésen az sem változtatott semmit, hogy Mata Hari életrajzírójára a franciák nem várták ki a száz évet, 1985-ben nyilvánosságra hozták az ügy aktáit. Ezekből pedig kiderül, hogy Mata Hari nem volt más, mint bűnbak, a titkosszolgálat egy kitalált árulással akarta indokolni az 1916-os csúfos katonai vereségeket.
