Ez volt a legnagyobb magyar győzelem

Nem túlzás azt mondani, hogy 1456 nyarán nemcsak Magyarország, hanem a teljes keresztény Európa Nándorfehérvárra vetette aggódó szemeit. II. (Hódító) Mehmed szultán egyes, nyilvánvalóan túlzó források szerint július 4-én kezdte meg a vár ostromát. A hadjárat előtt állítólag azt mondta, reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben fogja elfogyasztani.

És már ebből is látszik, mennyire fontos volt ez az erősség. A Száva és a Duna összefolyásánál fekvő vár volt Magyarország, de egész Nyugat-Európa kapuja.

Nándorfehérvár birtokában a török szabadon kijuthatott a magyar alföldre, a Duna vonalán Budáig, Bécsig semmi nem állta útját. Nyugat felé fordulva viszont a Száva mentén nyílt út osztrák és itáliai területek felé. Hétezer a 150 ezerrel szemben

A tét tehát óriási volt, a vár védelme pedig gyenge: a falak mögött Szilágyi Mihály és hétezer vitéze nézett farkasszemet a kor leghatalmasabb, legerősebb hadseregével. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a pápa értesülve a helyzetről bullát adott ki a déli harangszóról és a kereszténység megmaradásáért mondott könyörgő imáról.

Ha úgy vesszük, a nyugati világ előre siratta Magyarországot és saját magát. Szerencsére Szilágyi Mihály nem adta fel, és úton volt a vár felé Hunyadi János 12 ezer katonájával, Kapisztrán János pedig 30 ezer szerb és magyar nemzetiségű keresztes felkelővel. Előbbi csepp a tengerben a török túlerővel szemben, utóbbi harcértéke pedig szinte a nullával volt egyenlő: gyengén felfegyverzett parasztokról van szó.

Lényeges viszont, hogy ők verekedni mentek, nem könyörgő imákat mormolni. Szerb és magyar vállvetve harcolt akkor földjéért, családjáért, hitéért, “hazájáért”. Ettől függetlenül sokra nem mentek volna külső szemlélőként, sikerükhöz Mehmed hibájára, és Hunyadi éles szemére, bátorságára volt szükség.

A végső roham

A török ugyanis hajózárat vont a szorongatott vár köré, hogy megakadályozza a felmentő sereg bejutását, ám nem szállta meg a folyók túlpartját. Hunyadi azonnal felismerte a helyzetet, kiépítette állásait a parton, július 14-én szétzúzta a hajókat, és beverekedte magát az erődbe.

Az oszmánok eközben jól bevált taktikájukat alkalmazták. Szűnni nem akaró ágyúzással rommá törték a falakat, hogy aztán számbeli fölényüket kihasználva elsöpörjék a védőket. A végső roham mégsem úgy sült el, ahogy a díván tervezte.

Nem tudjuk pontosan, mi történt az utolsó napon, 1456. július 22-én, itt most a Nándorfehérvár című animációs filmet készítő Történelmi Animációs Egyesület szakértői által legvalószínűbbnek tartott forgatókönyvet írjuk le.

Tehát ezen a napon egy mindent elsöprőnek szánt, általános roham indult a vár ellen, a győzelem már szinte a szultán kezében volt. Ekkor megjelent a Száva túlpartján Kapisztrán János, és Hunyadi szigorú tiltása ellenére, valamiféle vallásos hévtől áthatva huszadmagával csónakba ült, támadást indított a török tábor ellen.

Déli harangszó

Nem kellett több a népfelkelőknek sem, Krisztus nevével az ajkukon átkeltek a folyón, bele a török legsűrűbb soraiba. A zűrzavart látva Hunyadi is támadást parancsolt, aki élt és mozgott, kitört a várból. Kegyetlen, véres harc kezdődött, de a végére a védők és a szerb-magyar keresztes had megsemmisítő vereséget mért az oszmánokra.

Világraszóló diadal volt, a magyar történelem legnagyobb jelentőségű győzelme, ami egész Európára hatással volt. Olyannyira nem túlzás, hogy amikor a pápához augusztus 4-én eljutott az örömhír, megváltoztatta korábban pesszimistán kiadott rendelkezését, a déli harangszóhoz immár hálaadó imát rendelt