Új, veszélyes szúnyogfaj bukkant fel Magyarországon

A szúnyoggyérítés akkor a leghatásosabb, ha a megfelelő időszakban, sőt napszakban végzik, de fontos az is, hogy a vérszívók elleni méreg a lehető legkevesebb áldozatot szedje más fajok egyedei közül. A pécsi egyetem kutatói – a városüzemeltetési céggel együttműködve – ezért hetente végeznek szúnyoggyűjtést, hogy meghatározzák az optimális időpontokat.

Az így befogott rovarok vizsgálatakor, június végén bukkantak rá az új, veszélyesnek tűnő fajra. Annyira új, hogy még “becsületes” magyar neve sincs, koreai szúnyognak nevezzük, tudományos neve pedig Aedes koreicus. Miért veszélyes? Invazív fajról van szó, amelyekre általánosságban igaz, hogy új környezetében kiválóan feltalálják magukat, gyakran versenytársak, természetes ellenségek és az adott fajt pusztító betegségek nélkül hihetetlen mértékben képesek elszaporodni.

Közegészségügyi kockázat

Ami szúnyogunkat illeti, nagyon agresszív, ellenálló, és a hazai vérszívó fajok többségével ellentétben nappal aktív, így nehéz ellene védekezni. Tényleg könnyen elterjedhet – mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának munkatársa.

Ez pedig sokkal rosszabb hír annál, mint hogy a közeljövőben fényes nappal, akár kánikulában egy árnyas fa alatt is szúnyogfelhőbe kerülhetünk.

A koreai szúnyog ugyanis olyan veszélyes betegségeket terjeszt, mint a szív- és bőrférgesség, illetve a nyugat-nílusi lázhoz hasonló, a jelenleg kizárólag Ázsiában megtalálható japán encephalitis. Összességében viszont még elég keveset tudunk a koreai szúnyog által terjesztett betegségekről, és hogy ezekből miket és hogyan képes terjeszteni az európai klímán.

Hazánkban eddig csak Pécsett találtak koreai szúnyogot, összesen nyolc egyed repült a kutatók csapdájába, de az alacsony szám ne tévesszen meg senkit.

A faj jelen van, nyilvánvalóan terjeszkedni kezd, és ha áttelel a mi klímánkon – elméletileg képes rá -, akkor tényként kezelhetjük: a koreai szúnyog stabil populációval rendelkezik Magyarországon is.

Jelenleg nem áll rendelkezésre elég minta, ezért pontos arányt sem lehet mondani, de fenti 8 egyed a befogott szúnyogok körülbelül öt százaléka.

Chikungunya-járvány Olaszországban

Ez pedig önmagán túlmutató, ijesztő jelzés. Európában jelenleg azért vagyunk biztonságban a veszélyes trópusi betegségektől, mert ha valaki a szervezetében be is hurcolja a kontinensre, a vírus nem tud terjedni. Hiányzik hozzá a közvetítő közeg, sok esetben adott szúnyogfajok, mert nem bírják az itteni időjárást – magyarázza a kutató.

A koreai szúnyog áttelelése viszont azt jelentené, hogy a rovarok nagyon jól alkalmazkodnak, megtelepedésüket pedig hosszú távon a klímaváltozás is segíti. Példánk is van. Egy Indiában járt turista 2007-ben chikungunya-lázban megbetegedve tért haza Olaszországba. Már otthon megcsípte egy – Európában ugyancsak idegenhonos – tigrisszúnyog, rövidesen pedig országos járvány tört ki.

A koreai szúnyoggal kapcsolatban Európában még nem történt hasonló, de az olasz tigrisszúnyog nyomán félő, hogy a jövőben megeshet.

Kifejezetten szereti az emberi vért

A határt pedig nem zárhatjuk le előttük, a koreai szúnyogok petéi feltehetően egy autógumi-szállítmánnyal érkeztek Pécsre. Valami okból kifejezetten szeretik autógumikat. Alapvetően olyan száraz felületre helyezik a petéket, amelyet később víz önt el – ha jön a víz, a peték kikelnek és kifejlődnek.

Rossz hír a koreai szúnyog úri ízlése is, a jelek szerint ugyanis előnyben részesíti az embervért. Minden szúnyognak megvan egyébként a “kedvence”, egyesek madarak, mások különböző gerincesek vérét szívják, és vannak olyanok is, amelyek az embert preferálják.

Saját magunk tenyésztjük őket

Ráadásul élőhelye is elsősorban az emberi környezet – egy tálka vagy vödör az udvaron, bármilyen felület, ahol megáll egy kis esővíz, a szúnyognak már kiváló bölcső. Hőmérséklet és időjárás függvényében a peték 7-12 nap alatt kikelnek, és tízesével, százasával indulnak vért keresni. A koreai szúnyoggal kapcsolatban még nincsenek pontos információk, de egyes fajok akár öt kilométert is repülnek áldozatot keresve, míg mások kikelésük helyén maradnak, nem mozdulnak egy pár száz méteres körzetből.

Ezek az egyedek nyilván újra petéznek, és könnyen előfordulhat, hogy akaratunkon kívül háziállatként szaporítjuk a szúnyogokat, magunk segítjük világra vérszívók ezreit és ezreit.

A pécsi városüzemeltetési cég, a Biokom megkezdte a koreai szúnyog nem magánterületen fekvő tenyészhelyeinek felkutatását és felszámolását, az irtás hatékony volt. Kemenesi Gábor szerint viszont a koreai szúnyog megállítása lehetetlen a lakosság segítsége nélkül: hiába a szervezett irtás, ha a kertekben szanaszét heverő tárgyakban vidáman tenyésznek a szúnyogok. De ez ugyanúgy igaz bármely őshonos hazai szúnyogra is.

A nyálával fertőz

Végezetül pedig újabb csapást mérünk egy rendre cáfolt, mégis makacsul megragadt tévhitre, miszerint a szúnyogok vérrel táplálkoznak. Nem. Édes, cukros növényi nedveket szívogatnak, amelyek elég energiát biztosítanak számukra a kimerítő repüléshez.

Vérre a szaporodáshoz van szükségük, ez biztosítja a peterakáshoz szükséges tápanyagokat, fehérjét.

Tehát csak a leendő szúnyoganyák csípnek, mégpedig életük során egyetlen alkalommal. Ha megszerezték a vért, többé senkit nem zaklatnak: napokon belül elhelyezik petéiket egy víztestben, majd elpusztulnak. Ez az egyetlen csípés viszont az ember számára életveszélyes lehet, hiszen ekkor, betegséget esetlegesen hordozó szúnyog nyálával kerülnek a vérbe a kórokozók.