Az obszesszív-kompulzív megbetegedés, avagy röviden az OCD különböző módokon nyilvánulhat meg, így például abban, hogy az illető folyton kezet mos, vagy éppen állandóan megnézi, hogy be van-e zárva a bejárati ajtó. Tulajdonképpen a sorozatból ismerős Mr. Monkról beszélünk, ám annak ellenére, hogy a betegség változatos tünetekkel jár, egy új kutatás szerint a kompulzív zavar egyetlen agyi receptornak tudható be, ami azt jelenti, hogy célzottabban és eredményesebben gyógyszerezhető.
A Biological Psychiatry-ban megjelent publikáció szerint a Duke University idegtudományi kutatói arról számolnak be, hogy olyan egereket tenyésztettek ki, melyekből hiányzik a Sapap3 gén, ami szerepet játszik az agysejtek közti szinapszisok kialakításában. A jelenség vizsgálatához a kutatók az egerek agyának úgynevezett dorzolaterális kérgében mérték a neurális aktivitás változásait – ebben találhatók azok az agysejtek, amelyek a tevékenységeink összehangolásáért felelősek. Ezekből kétfajta “út” formálódik, az úgynevezett direkt és indirekt – az egyikük stimulálása a cselekvés elősegítése, a másikuké pedig épp a cselekvés megakadályozása felé tereli a vizsgált élőlényt.
A tudósok megfigyelése szerint azok az egerek, amelyekből hiányzott a Sapap3 gén, jóval aktívabb volt ez a direkt agyi útvonal, tehát ezért voltak annyira “ráfüggve” arra, hogy ugyanazt a tevékenységet újra és újra elvégezzék. Amikor pedig azt vizsgálták, milyen kémiai változások játszódnak le ilyenkor a vizsgált területen, arra figyeltek fel, hogy egy bizonyos kémiai receptor (név szerint a jól hangzó mGluR5) folyamatosan aktiválódott az OCD-s egerek agyában. Hoppá, már meg is van a bűnös: a jelek szerint ez serkenti a hiperaktivitást és folyamatosan ismétlődő tevékenységeket. E felfedezés alapján a kutatók az OCD-s egereket olyan kémiai anyaggal oltották be, amelyek deaktiválják a mGluR5 receptorokat, és arra figyeltek fel, hogy
Ugyan ez még csak a kísérletek első fázisa, hiszen most következnek a jóval kontrolláltabb körülmények között elvégzendő emberkísérletek, ám az eddigi tanulmányok alapján a kutatók kifejezetten bizakodók arra nézve, hogy egy egyszerű és komplikációmentes módszert dolgozhatnak ki az OCD illetve egyes hiperaktivitással kapcsolatos betegségek kezelésére, ha valóban egyetlen receptor blokkolása megoldhatja az eddig áthidalhatatlannak tűnő problémát.
