A sztori még 2009-ben kezdődött, amikor egy kémiai laborban egy teljesen más célokra irányuló kísérlet közben felfedeztek egy olyan új pigmentet, amelyet nem sokkal később a “szinte tökéletes kék” névvel ruháztak fel. A valóságban eddig nem látott árnyalatot az Oregon State University tudósai fedezték fel, amikor mangánoxidot hevítettek egyéb kémiai adalékok hozzáadásával 1200 Celsius fokon.
Eredetileg a mangánoxid elektronikai felhasználásával kapcsolatban vizsgálódtak, de a hevítési reakció egyik melléktermékeként megszületett az a kék pigment, amely a megkapó és egyszerűen kiejthető “YInMn-kék” nevet kapta. Ahogy a kísérletben részt vevő egyik tudós, Mas Subramanian elmondta, tényleg nem számítottak ilyen eredményre.
A munkánknak az égvilágon semmi köze nem volt új pigmentek kereséséhez.
Az eljárás során az egyik egyetemi hallgató vett mintát a még nagyon forró kemencéből. Subramanian professzor ezt vette észre véletlenül, mert a minta elmondása szerint olyan elképzelhetetlenül szép kék volt, ami azonnal meggyőzte, hogy valami igazán csodálatos dolog történt.
De mi is az igazán fontos ebben az árnyalatban? Nem csak az, hogy gyönyörű: ez a pigment sokkal stabilabb marad akkor is, ha hő, vagy sav hatásának teszik ki, ráadásul az elterjedt kék festékanyagokkal, például a kobaltkékkel és a poroszkékkel ellentétben nem karciogenikus hatású és nem “ereszt” magából cianidot. Emellett kifejezetten jó visszatükröződési képességei vannak, tehát az ilyen alapú festékkel mázolt házak sokkal hatékonyabban “pattintják le” az infravörös fényt, ezáltal hűvösebbek maradhatnak.
A felfedezés azért került most előtérbe, mert festékgyártók elkezdték licencelni az eljárást, ezáltal művészektől restaurátorokon át az építőiparban dolgozókig egy csomóan elkezdhetik kihasználni a YInMn-kék előnyeit.
