Hallottunk már olyasmiről, hogy az elvégzett munka után nem pénz járt, hanem valami más, így például az orosz melósokat olykor vodkában fizeti ki a munkaadó, ha éppen nincs elég pénz a kasszában. Valami hasonló folyt (értjük, folyt) az ókori Mezopotámiában is, bár ott vélhetően nem feltétlen azért, mert üres volt a pénztár.
A mai Irak területén található egykori Uruk város lakói egészen modern életet éltek, és valószínűleg jó sokat is dolgoztak, elég csak a zikkuratokra gondolunk, melyek hatalmas toronytemplomok voltak, és bizony sok melóval járt, mire egy ilyen felépült. Mindemellett Uruk polgárai hasonlóan éltek, mint mi, vagyis fizettek a javakért, társasjátékokat játszottak, dolgoztak, és ékírással készült agyagtáblákat küldözgettek egymásnak levelek gyanánt. Az egyik ilyen a British Museum birtokába jutott, ahol megállapították, hogy tulajdonképpen egy fizetési “bizonylatról” van szó, melynek tartalma az, hogy az illető személy mennyi sört kapott a munkájáért.
Alison George a New Scientistben azt írja, hogy az 5000 éves agyagdokumentumon egy emberi fej látható, amint eszik, és ez a “mennyiséget” jelenti, míg mellette egy kúp alakú edény van, az pedig a “sör”. Mindebből következik, hogy az illető a ma is népszerű italban kapta a fizetségét, ami egyébként egyáltalán nem volt szokatlan az ókorban, hiszen vannak bizonyítékok arra, hogy egy piramisépítő melós napi 4-5 liter italért dolgozott. Ám az ókorban nem azért kaptak sört a munkások, hogy egész nap félrészegen kóvályogjanak, és így ne vegyék észre, hogy tulajdonképpen rossz nekik, hanem azért is, mert akkoriban még kiadós, nagy keményítőtartalmú folyadékként vitték a szervezetbe, és így nagyjából az étkezést is helyettesítette.
A középkorban pedig a költő, Geoffrey Chaucer rendszeresen borban kapta a fizetségét II. Richardtól. Sőt, még mostanság is akad ilyesmi, hiszen 2013-ban indult az a kissé ellentmondásos holland program, melyben sörrel fizettek az alkoholistáknak azért, hogy szedjék a szemetet Amszterdamban. Mostanság pedig van egy halom olyan tech cég, mely péntek délutánonként ingyen itatja a dolgozóit, tehát van, ami kissé átalakult formában ugyan, de Mezopotámia óta sem változott.
