Arra már valószínűleg sok olvasónk rácsodálkozott, milyen hihetetlenül pontosan találják meg útirányukat a madarak – a magnetorecepció nevű jelenség lényege, hogy az állatok valamilyen szinten érzékelik a Föld mágneses mezejét, és ezt felhasználják tájékozódásuk során. Egyesek szerint ez segít abban is, hogy az akár több száz egyedből álló madárcsoportok egyetlen másodperc töredéke alatt, egyszerre változtassanak irányt, de hatalmas halrajoknál is gyakori az ilyesmi.
A California Institute of Technology geofizikus professzora, Joe Kirschvink egy olyan elmélet élharcosa, amely szerint ez a képesség nem csak bizonyos állatokban működik, hanem mindegyikben, beleértve az embert is.
A szakember legutóbb egy londoni konferencián ismertette nézeteit, amelyet többek között azzal támasztott alá, hogy mennyire különféle fejlődési szinten lévő és “működésű” élőlényekben található meg ez a képesség. Még egyes baktériumfajtákat is megfigyeltek már, amelyek a mágnesek közelében a pólusok felé orientálódnak.
bár ezt a cikk megírása után komolyan megvizsgáljuk a téren, annyira hülyén hangzik. Kirschvink szerint az emberben ugyanúgy megvannak a megfelelő receptorok a mágneses mezők váltakozásának és irányának meghatározására, csak egyszerűen a törzsfejlődés során elnyomtuk magunkban azt a képességet, hogy figyeljünk ezekre a jelekre.
Az egyetlen igazán nagy gond az elmélettel az, hogy bár már többen vizsgálódtak a kérdésben, arra egyszerűen senki nem talált konkrét bizonyítékot, hogy vajon hol lehet az emberben az az érzékelő szervecske, amely a magnetorecepcióért felelős. Pedig olyan kísérletek már sikerrel lezajlottak, ahol az emberek körül mozgatott mágnes haladásával megegyezően változott a vizsgált alanyok agyának elektromos aktivitása. Szóval már csak meg kéne találni, mi fogja bennünk a mágneses jeleket, és rájönni arra, hogyan értelmezzük a titokzatos szerv üzeneteit. Na jó, meg azt is, mihez kezdjünk mindezzel.
